Tegnap megnéztem a macskakiállítást, gondolom, ezzel senkit nem lepek meg. Tetszett, bár úgy vettem észre, a félhosszú szőrű macskák voltak többségben. Főleg a Maine coon fajtából volt sok. Ők azok, akiknek láttán állandó és jól megindokolt kisebbrendűségi komplexusom van. Azért volt norvég erdei, amit rég láttam. A tenyésztő hajlandó volt szóbaállni velem, elmondta, hogy az első ilyen macskája valahogy elkószált, és egy hónap múlva épen-szépen került elő. Nem véletlen a neve! Akadt jó néhány ragdoll, de hosszú (valójában csak félhosszú) szőrű brit is. Azért volt skót lógófülű, de rex macskák is, nem is beszélve a thai, illetve a bengáli macskákról. Ez utóbbiak között akadt néhány kölyök is, sejthető, hogy nekik volt a legnagyobb sikerük. persze, hogy nem voltak csöndben, könnyű volt rájuk találni.

Régóta szerettem volna egy rongyszőnyeget az előszobába. Ki hitte volna, hogy ezt egy macskakiállításon találom meg! Rögtön le is csaptam rá. Továbbá láttam egy táblát, felirata szerint: A macskával nincs gond, de a gazdája nem normális! Lehet ennek ellenállni? Most keresem, hol lesz a megfelelő helye.