Sziasztok!

Örülök, hogy csak nem süllyed a topic. :o))

Kumran egyik megjegyzésére reagálnék. Én is voltam számos alkalommal külföldön, és bizony, ott a kicsit súlyosabb emberek tényleg nem élik meg tragédiaként azt, hogy nem vékonyak, és nem annyira csinosak.
Lehet, hogy nem értetek velem egyet, de szerintem tipikusan magyar vonás az, hogy mindenki előszeretettel kritizál mindenkit. Én is eleget szenvedek az állandó megjegyzésektől, mert a 164 centis magasságomhoz (bár szerintem ez mélység) nem 50 kiló vagyok, hanem majdnem egy huszassal több....
Amikor külföldön voltam, elég rövid időn belül én is felvettem az ottaniak felfogását, és bizony sokkal de sokkal jobban éreztem magam....és érdekes módon nem vigyáztam annyira, mit eszem, mégsem híztam egy dekát sem, sőt....

A legjobb barátnőm viszont az ellenpélda-mármint a súly miatti szenvedésre.
Pontosabban ő nem szenved. Pedig "rendes" szobamérlegen nem is lehet megmérni, mert a súlya 130 kiló felett taksál. De ő nincs elkeseredve, sőt. Azt vallja, hogy aki nem fogadja el őt ilyennek, az menjen a búsba.(És nem igaza van?)
Érdekes, hogy ő ötödikes korában soványabb volt, mint én, és kb. 14 éves kora körül kezdett el hízni. Pedig nem volt rá lelki oka-mert sokan ugye a szeretethiány evéssel pótlására vezetik vissza a túlsúly okát. Szeretik a szülei, normális családja van....
Vizsgálta ezer orvos, nem találtak nála semmi rendelleneset. Volt kórházban, próbálták fogyasztani, de nem ment...
Azóta nem foglalkozik ezzel. Igaz, kicsit sokat eszik szerintem, de ekkora testhez már kell is energia.
Szerintem ő is azt az elvet vallja, mint kumran, hogy nem akarja az életét megkeseríteni az állandó fogyókúrával....

Hát, mára ennyike.
Sziasztok,
Mucus