Kumran!
Dehogy sértődöm meg. Komolyan nagyon érdekel a véleményed.
1. „elhízottak nagyon nagy része… nem szenvedélybeteg” Ezt a kijelentésedet nem tudom mire alapozod, én ugyanis pont azt vettem észre, hogy az elhízottak túlnyomórészt nem tudják megmondani miért esznek, sokat, illetve hülyeséget, illetve rosszkor. Sőt, általában nem is azért esznek, mert éhesek, hanem csak úgy – l’art pour l’art – az evésért magáért. Én legalábbis ezt tapasztalom, és itt is többen így mondták. Amúgy az tényleg igazságtalan, hogy a zabáló „felszívódási zavaros” soványakhoz viszonyítva, egy egészséges emésztésű szintén zabáló ember elhízik. Az is igazságtalan, hogy valaki 180 centis, a másik meg csak 150. Kérjük el a panaszkönyvet!
2. „A fogyásnak nem az egyedüli üdvözítő útja az „az ezt ne egyél, azt egyél, amabból meg csak ennyit"!” Nem hát, hanem az a legjobb módja, hogy elmész akupunktúrára, teliböketed a füledet, aztán visszadöglesz a tévé elé csipszet zabálni. Még ha használna is, mondom, még ha használna is, akkor is patkányság lenne. Undorodom attól az embertől, aki képtelen összekapni magát. Magamban is azt gyűlölöm legjobban, ha gyenge vagyok. Az egyik haverommal gyakran jártunk sziklát mászni, nem voltam túl nagy spíler, de nagyon szerettem. Tudod, ez úgy megy, hogy az előmászó, megy elől a kötéllel, addig a hátsó biztosít, aztán az első bestandol (valahová rögzíti magát) és a hátsó kezd el mászni. Mindig a bénább megy hátul, mert neki csak össze kell szednie a karabinereket, - ami könnyebb, mint kirakni -, és nem is tud akkorát esni, mert az első biztosítja, húzza be a kötelet, ahogy a másik mászik felfelé. Na épp megindulok hátulról, elérek egy pontig, ahonnan nem tudok tovább menni. Akárhogy nézem, nem találok se fogást, se lépést. Egy olyan elég gennyes áthajlás volt, - tudod, ahol kifelé hajlik a szikla – és egyszerűen képtelen voltam megoldani. Hosszú percekig próbálkoztam, de nem ment semmi. Már elég fáradtak is voltunk, ez már a harmadik fal volt aznap. Tűzött rám a nap ezerrel, már órája voltunk azon a falon, persze víz csak lent, szám cserepes. Elkezdett reszketni a vádlim, tudod, amikor egy alig centis kis peremen állsz ez elég zavaró bír lenni. Az alkarom égett már, nem bírtam már a fogásban se tartani magam, csúszott ki a kezem (magnéziát direkt nem használok, nem szeretem). Persze elkezdtem nyüszíteni: „Bmeg, nem tudok felmenni! Egyszerűen képtelen vagyok! Már fogni se bírok!” Mire a komám leüvölt: „Hát, az gáz. Én qrva kényelmesen ülök itt fent.” „Engedj le bmeg!” „Azt elqrtad! Vagy feljössz, vagy ott fogsz megszáradni.” Persze, erre megint elkezdtem próbálkozni, rakosgatom magam ide-oda, lábam fel, kezem le, telnek a percek, már minden izmom külön-külön tiltakozik az élet ellen, de egyszerűen nem megy. „Ne hülyülj már cseszdmeg…” „Hááát, öreg, én estig ráérek, megmondtam, vagy feljössz, vagy ott maradsz.” Nem hogy felmászni, - úgy éreztem - még tartani se bírom magam. Kicsit még keseregtem szomorú helyzetemen, aztán bekotortam, vicsorogtam hármat, üvöltöttem kettőt, és felmásztam mint állat. Nagyon jó érzés volt. Ha lenne bármilyen fogyasztó csodaszer, pont ezt a jóérzést venné el az emberektől. Szerintem majdnem bármire képesek vagyunk, ha nagyon akarjuk. Ha meg nem akarjuk, akkor még a legnevetségesebb dolgokat se tudjuk megtenni. Még esetleg azt se bírjuk megállni, hogy ne zabáljunk. Az állóképességi teszteden meg ekkora túlsúllyal csúfos dolgok jönnének ki hidd el. Az erőszintedre pedig rém kíváncsi lennék, ha a 115 kilóddal 230 kilót nyomnál fekve, akkor mondanám, hogy nagyjából szinten vagy.
3. Ebben a pontban viszont tökéletesen 1et értünk. Akinek a motivációja csak annyi, hogy mások elvárásainak akar megfelelni, az biztos hogy sikertelenségre van ítélve. Amúgy ezt már fejtegettem, én úgy mondtam, hogy akinek nincs meg a megjelenésével szemben a belső igénye, annak kár fogyni próbálnia.
4. {Ne hülyéskedj, dehogy vagyok orvos, csak egy lelkes amatőr, már mondtam.} A búvárkodás jó dolog. (Bár én nem szeretem, mert hideg van, és fáj a fülem.) {Azt tudtad, hogy az emberen a zsírpárnák elhelyezkedése, sokkal inkább hasonlít a vízi emlősökére, mint bármely más szárazföldi állatéra?} A koleszterinszinttel kapcsolatban pedig egyetértünk, én is azt olvastam, hogy a koleszterinszegény táplálkozás sokkal kevésbé csökkenti a vérkoleszterint, mint eddig gondolták. (A telítetlen zsírokban dús táplálkozás, lehet, hogy inkább csökkentené. Lásd sok nyers halfélét fogyasztók.)
5. Hogy az akupunktúra hogyan működik, vagy hogyan sem, abban nem vagyok számodra vitapartner, fogalmam sincs az egészről, de nyitott vagyok mindenre, nem zárom ki, hogy működhet. De – mondom - számomra nem ez a kérdés, hanem az, hogy valóban egy életre szóló megoldás-e, és tényleg több leszel-e általa. Az alant vázolt módszer szerint fokozatos életmódváltás során a testsúly egy százalékának megfelelő zsírból fogyás az optimális szerintem. És ez nem egy évekig tartó fogyókúra, hanem egy életmód, ami nem csak a testedet teszi széppé, egészségessé, hanem az általános energiaszintedet is növeli. Arról nem is beszélve, hogy olyan mentális változásokon is keresztül mehetsz, amik után az egész életed megváltozhat. Ez a különbség a csodamódszerekhez képest.