Az utolsó mondatodért érdemes volt végigolvasni leveledet. Nem mintha egyébként nem, mert ezért egy csomó dologban egyetértünk. Én legalább is. Nagyon sok igazság van abban amit irsz, szinte mind az. Ez komoly. Én csak egy másik utat próbáltam bemutatni. És bocs, ha félreértettelek a hegymászással kapcsolatban.
„Aha. Szóval mégiscsak diétával jár a kezelés. Érdekes lenne kipróbálni a hatásosságát akupunktúra nélkül is, nem gondolod?" Nos, ha egy kicsit figyelmesebben olvastad volna leveleimet, kipróbáltam és nem is eredménytelenül - pont az ilyen megalázó „no mivan nem bírod már megint megállni, hogy ne zabálj, csak ennyi akaratod van" megnyilvánulásokra reagálva bebizonyítottam, hogy nem nagy kunszt nem enni egy éven keresztül. Persze ha Neked nem elég a 35 kg súlyveszteség egy évre vetítve, akkor túl maximalista vagy. Visszatérve az akupunktúrára: soha nem írtam, hogy nem kell diétázni. A kezelés nem a dieta helyett van. De nekem meg talan masnak sem mindegy, hogy mennyi idő alatt er el eredményt. Egyébként a volt kezelőm dietetikus, belgyógyasz. Teljesen tudományos alapon allította össze az étrendet. A kezelés csak segít azt kevesebb, majdnem semmi szenvedés nélkül betartani. Ezzel együtt ugyanúgy átéltem azt az élményt amről írsz, tudni illik evés után nem lépett fel a Surda effektus, azaz nem zuhantam vizszintbe. Friss maradtam, könnyű fizikailag épp úgy mint szellemileg. Az is igaz, hogy mióta „lefogytam" - bocsásd meg amiért én én igy nevezem 15 kg elvesztését, még akkor is ha kétszer 15 lenne a kívánatos - azóta jobban esik a növényi eredetű táplálék, ami nem annyira megterhelő. Mindenkinek ajánlom! Tényleg Magyarországon nem a legegészségesebben táplálkoznak az emberek. De én nem ellened írtam soraimat, csupán a nézeted nem mindig találkozik az enyémmel. Attól még lehet igaz amit a saját tapasztalatod alapján állítasz. De hát vedd észre, attól hogy patkány dolognak tartod a súlyvesztésért nem meg szenvedni - mert az növeli az ember értékét saját maga és mások előtt is / és még ebben is van igazság / - az még nem jelenit, hogy mindenki eztán így akarja felértékeltetni magát. Ez is csak egy olyan nézet ami lehet szimpatikus és lehet kevésbé az. Én elhiszem, hogy Nálad eredményre vezetett és másnál is vezethet. De mi van, ha van aki olyan mint én és únja a „majd egyszer meglátod milyen karcsú leszel" álláspontot. Mi van ha valaki azt mondja, inkább nem eszem egy hónapig, vagy kettőig - tudom, erre is van ellenérved ami szintén igaz és kérlek ne írd meg mert ismerem - de fogyjak már le végre! És sikerül. Szenvedés nélkül. Illetve majdnem. Mert amikor második hete sem érzel más ízt a szádban csak a joghurtét, meg a harmadik héten is, az maga pokol. De akkor már 13 kilóval vagy könnyebb amiből igaz, hogy hét-nyolc visszajön, de ötöt már tutti, hogy elvesztettél. Ez nem kuruzslás, nem zsírégető csodaszer 6 kéklepedőért, henem neuroendokrin rendszer által önszabályozott emberi szervezet. Az eredményességéről pedig nem kívánok tovább vitázni, mert előttem ez - a jelenlegi súlyom ellenére, minek okát és értékét márTe is ismered - ténykérdés. Ha segíteni szeretnél régmúlt Önmagad és magam sorstársain, vagy ereszkedj le hozzájuk, vagy emeld fel őket magadhoz. Ezt kérlek ne vedd se kioktatásnak, se ironizálásnak, de képzeld el, ha a kevésbé akaró embereknek azt mondod, mily nagy tettet hajtottál végre és mennyivel felettük állsz - értsd meg ha nem modod is érezhetik - mert Neked sikerült. Ez rajtuk nem segít. Még nagyobb lesz az áthághatatlan akadály. Többen neki sem indulnak. Ezt csak azért írom, mert talán ezt éreztem ki leveleidből. Ismét csak nem sérteni akarlak. Inkább elmondok egy példát, ami áttehető egyfajta fogyókúra felkészítő autotréningre. / Hiszen az. / Volt idő, hogy eléggé el nem itélhető módon dohányoztam. Tudod, hogy szoktam le? / Ennek is már sok éve és nem is kívánom. Tehát SZÁMOMRA eredményes volt. / Nem azt mondtam, hogy holnaptól, hétfőtől nem gyújtok rá. Ellenkezőleg! Azt montam, hogy akkor gyújtok rá, amikor akarok. És rágyújtottam. Aztán megint mondtam. És egy idő után nem csak elhittem, hanem TUDTAM, hogy akkor gyújtok rá, amikor akarok. És aztán nem gyújtottam rá, mert úgy akartam, és ÉN akartam. Ha érted miről van szó! De ez is csak egy út. Mindenki a magáét járja, mert ha egy másikat választ is, az lesz az övé.

Mielőbbi jó időt és csúszásmentes köveket kívánva maradok tisztelttel: Kumrán