Rizo Mester!
Nem árulom el…:) Végül is nem lenne vészes a súlydifferencia, hiszen az elmúlt 10 évben kb. 20 kiló száraz izmot szedtem fel. Istenigazából az utóbbi négy-öt évben edzek viszonylag jobban, előtte, végigpofoztam magam az összes lehetséges hülye hibán.

Mutterfly!
:) Szia! Csendben figyelsz, közben gyilkos gondolatok futnak végig fejedben. (Robzon fejét szétvered az aszfalton, Robzon hátába nehezen de belenyomod a kést, Robzon billentyűzetén az M betűt titokban bekened tiszta nikotinnal, és amikor hozzáér kínok között hal meg, stb, stb.) Na, majd mostantól a sötét sikátorokban többet nézek hátra. :)

Kumran!
Hát öregem, te azért nagy huncut vagy, ismerjük el. :)
„ Az akupunktúrás kezeléssel vígan elérhettem volna a 74 kg ami a 184 cm-es magasságomhoz lenne az „ideális" súly, de nem akartam”
„A tényleges 15 kg mínuszt egy fél év alatt érte el velem a kezelőorvosom - tudják? Az akupunktúrás - és azóta BÁRMIKOR, BÁRMIBŐL BÁRMENNYIT EHETEM, NEM LESZEK 116 kg-os.”
Itt valahogy a kemény (kemény? Őrült durva.) diétáról valahogy még elfelejtettél szólni, aztán rá egy hétre:
„kezelés első hetében csak üres teát vagy kávét lehet inni, de a másodikban már dőzsölhetsz. Jöhet a napi két joghurt, nem beszélve a harmadik hétről mert az már kiegészül napi tíz dkg párizsival.”
Az meg csak a végén derül ki, hogy azóta megváltoztak a táplálkozási szokásaid:
„Az is igaz, hogy mióta „lefogytam" … azóta jobban esik a növényi eredetű táplálék, ami nem annyira megterhelő.”
Szóval az akupunktúra csak egy mentális mankó, ami áttámogat a nehéz napokon? Hát valahogy én is így képzelem. Az egész szisztéma tök beleillik az alant vázoltakba.
„De mi van, ha van aki olyan mint én és únja a „majd egyszer meglátod milyen karcsú leszel" álláspontot. Mi van ha valaki azt mondja, inkább nem eszem egy hónapig, vagy kettőig - tudom, erre is van ellenérved ami szintén igaz és kérlek ne írd meg mert ismerem - de fogyjak már le végre!”
Bocs, de muszáj megírnom, mert ez a lényeg. Ha drasztikus változtatások után veszel vissza a diéta keménységéből, akkor gyorsabban érsz el súlycsökkenést, de ennek az az ára, hogy sok izmot is veszítesz egyrészt, másrészt pedig hatalmas sokk a szervezetednek. A lassú fokozatos változtatásokkal való áttérés egy egészségesebb életmódra nem jelent megrázkódtatást a szervezetnek (kevésbé gyengülsz le), megkíméli az izomtömeget, a súlyveszteség sokkal inkább zsírból adódik, viszont kicsivel lassabban hoz eredményt, de tényleg módszeres hozzáállást, kitartást, és talán nagyobb önfegyelmet kíván.
„ha a kevésbé akaró embereknek azt mondod, mily nagy tettet hajtottál végre és mennyivel felettük állsz - értsd meg ha nem modod is érezhetik - mert Neked sikerült.”
Hát nagyon sajnálom, ha valaki abból, amit itt fejtegettem azt vágta le, hogy a saját felsőbbrendűségemet akarom itt demonstrálni. Azt, amit én elértem, magamhoz képest – mondjuk – „reális” teljesítmény, aminek én örülhetek, de istenigaziból nem nevezhető nagy dolognak, hiszen más ennyi idő alatt testépítő világbajnok lesz. Pont azt akartam elmondani, hogy én úgy gondolom, hogy ez annyira nem nagy mutatvány, hogy bárki aki tényleg akarja, megteheti, csak neki kell állni, tessék, itt vannak az alapelvek. És az, hogy ha rámutatok arra, hogy nálad, és nálad nem a gonosz körülmények a hibásak, hanem az, hogy nem könyökölsz igazán neki a dolognak, az nem rossz szándék, lekezelés, lenézés, hanem egyszerűen csak megpróbálom megmutatni, hogy – szerintem - hol a hiba. Látod ennyire eccerű gyerek vagyok én. :) Nem kell ezt túlspirázni.
Persze, hogy mindenki a saját útját járja, én csak bemutattam azt amiben hiszek, amit viszonylag logikus érveléssel is meg lehet támogatni és ami ráadásul mindenkinek kivétel nélkül bejött, aki rászánta magát.