Folytatás (2. o.)

 

"oldalán foglaljon helyet és a másik oldalon történteket csupán sejtelemszerűen bírálja el; sohase láttuk még, hogy a vívásvezetők véleményét annyira figyelmen kívül hagyták volna. Az első napon Berty László és Mészáros Ervin vezették a vívást, mindkettő elsőrangú szaktekintély, de mondhattak akármit, reájuk nem hallgattak, még oly kérdésekben sem, ahol csupán arról volt szó, hogy mit láttak. Berty meg is unta a dicsőséget és másnap már abbahagyta a vezetést, Mészáros helyt állott végig, minden alkalommal megmondotta pártatlan, igazságos és szakszerű véleményét, amelyről csak annyit mondhatunk, hogy nem volt alkalom, ahol minden szakértő ne osztozott volna nézetében és mégse fogadták el azokat. A vasárnap szereplő másik vezető véleményei ingadozók és következetlenek voltak.

A juryról még azt se lehet mondani, hogy elvi alapról dolgozott, mert alig fordult elő, hogy két hasonló esetben egyforma lett volna a döntés; még a versenyfeltételeket se tartották be. Egy egész összeállítást toltak be a versenybe, sértve azok érdekét, akik 2 összeállítás után kiestek, holott mások ugyanoly eredmény mellett csak a harmadik összeállításban estek ki. A küzdelmeknek a vitatkozások leszámításával, 6 illetve 3 percig kellett volna tartani, de néha 15 percig is tartott a küzdelem, másik meg 12 perc alatt véget ért. Vagy egy óra hosszat alkalmazták a tennis-szabályoknak azt a rendelkezését, hogy egy volttal győzni nem lehet és addig folytatták a küzdelmet, míg legalább 2 volt lett a különbség. Utóbb ezt is megunták és abbahagyták. Két ambo után le kellett volna a vívókat a szabályok szerint szállítani, de a legszebb assautokban is volt büntetlenül egy egész sereg ambó.

 

Mindezek következtében a vivők és a közönség csakhamar olybá tekintette a versenyt, mint valami sorshúzást, melyben csak a szerencse segít.

 

Őszintén sajnáljuk, hogy ily kemény kritikával kell fogadnunk Szemere Miklósnak és a B. E. A. C.nak ezt a szépen indult versenyét, de amit elmondottunk, azt a versenyen jelen volt bármely iskolához tartozó vivők úgyszólván egyértelmű nézetét tartalmazza.

 

Hosszú évek óta emberfeletti munkával dolgoznak vívóink azon, hogy a magyar vívást újból az európai színvonalra emeljék, e fáradság csak néhány napja hozta meg első gyümölcsét, mikor a nemzetközi bajnoki vívó versenyen dicsőséggel állották meg helyünket a külfölddel szemben. E munkánkat láttuk megtámadva és veszélyeztetve a most lefolyt verseny jüryjében többségre jutott elvekkel, melyek nem csak arra alkalmasak, hogy megrendítsék a külföld bizalmát a magyar vívóversenyekkel szemben és így lehetetlenné tegyék ezentúl komoly nemzetközi versenyek rendezését, hanem arra is, hogy a fiatalabb nemzedékben azt a hitet keltsék, hogy a víváshoz nem tudás és művészet, hanem erőszak és szerencse kell.

 

* * *

A versenylefolyása

A vívóversenyre 32 nevezés érzett be, ebből 2 volt olasz, Pieroni és Jaracké, a többi magyar. A legkülönbözőbb vívótermek, fiatal gárdánk java képviselve volt. Az első napon megtartott négy összeállításos eliminatió után benmaradtak a versenyben Bakos Géza (3 győz.) Dobránszky Béla (4), Jarack Mario (3), Karkis Kornél (3), Kleckner Mihály (3), Lestyánszky Dezső (4), Móricz István (3), Pieroni Amilcár (3), Sárpy István (4), Tóth Péter (3.)

 

A kiesettek közül első helyen kell Fuchs Jenőt említeni, ki igazán megérdemelte volna, hogy benmaradjon. Szépen vívott még Nagy Sándor, Kleckner Károly, Kuzma Oszkár, Bakay Lajos, Biró Endre és Werkner Lajos. Általában azt lehet mondani, hogy néhány kivétellel azok maradtak ki, akik kisebb izomerővel rendelkezve a kardot kevésbbé bírták forgatni.

A körvívás vasárnap este általános izgatottság közepette kezdődött. A verseny közepe felé kínos incidens volt az, midőn Pieroni, ki már előbb is többször megintetett a jury iránti tiszteletlenség miatt, annyira elragadtatta magát, hogy az emelvényen földhöz csapta maszkját, kardját és elrohant, majd képéből kikelve heves kifakadásokkal illette a sulyt. Pieroni e tettéért a versenyből kizáratott. Jarack aki szintén többször megintetett, erre azonosítva magát társával, visszalépett. Ez a sportszerűtlen és feltétlenül elítélendő eljárásuk felment attól, hogy versenyszereplésükkel foglalkozzunk.

A körvívásban szép mérkőzések helyett verekedéseket láttunk. Soha annyi ambor, mint itt esett. Védeni alig védett valaki, annál inkább bele vágott és beleszúrt. Legszabálytalanabb verekedéseket Sárpy István (Kolozsvár) csinálta, akit veszélyes vívómodora miatt nem is lett volna szabad a versenybe bocsájtani. Igen nagyokat vágott és hozzá többnyire lappal, belevagdalt mindenbe, így terrorizálta ellenfeleit. Jellemző dolog, hogy mégis harmadik helyre vergődött be. Kleckner Károly a nehéz karddal nem tudott mozogni és bár a bajnoki versenyen ő érte el a legszebb sikert a fiatalok között, itt egészen leszorult. Tóth Péter és Karkis Kornél távolról se mutattak oly' formát, mint egy héttel előbb a bajnoki versenyen. Dobránszky és Móricz, amennyire lehetett iparkodtak szépen vívni. A verseny Bakos Géza és Lestyánszky Dezső között dőlt el, mert ők ketten minden versenytársukat leverték. Hosszú verekedés és számtalan ambo után Lestyánszky legyőzte ellenfelét és így megnyerte a versenyt és vele az 5000 koronás ösztöndíjat és az aranyérmet.

Mindenki örült annak, hogy a versenyből oly vívó került ki első győztesnek, aki azt legjobban meg is érdemelte. Lestyánszky a fiatalok között a legfejlődésképesebb vívó és a legjobb teoretikus. E győzelmét balkezes voltán és kivételes hidegvérén kívül, főként elméleti tudásának köszönheti, mert csakhamar felismerte a Jury ítélkezését és ügyesen kihasználta azt saját javára. Ellenfeleit visszavágásokkal és feltartó szúrásokkal győzte le. Lestyánszky Arlow lovag tanítványa, eddig inkább a tőrvívásban szerepelt, legszebb sikerét a tavalyi bajnoki versenyen érte el, ahol Mészáros után a második lett. Nála biztosra vehető, hogy beváltja a hozzáfűződő reményeket. Bakos Géza (Halász Zsiga és Santelli tanítványa) nagy erejével könnyen forgatta a nehéz kardot és erélyes támadásaival verte le ellenfeleit. Sok rokonszenvet keltett gavalléros viselkedésével, korrekt bemondásaival.
Harmadik és negyedik helyre kerültek holtversenyben Karkis és Sárpy, ismételt mérkőzés után a sorrend : 3. Sárpy, 4. Karkis."