"A vívóversenyre, mely a nemzetközi bajnoki versenyről már ismert Pieroni Amilcar (Pisa) és Jarradi Mario (Turin) részvétele által szinte nemzetközi jelleget nyert, fiatal vívóink nagy számmal jelentkeztek. A közönség, mely mindvégig feszült figyelemmel kísérte az érdekes assants-kat, élénk tapssal jutalmazta a résztvevők igyekezetét.

A verseny kezdetekor mindenki Pieroniban látta a győztest, aki azonban nem felelt meg a várakozásnak, sőt a döntő küzdelem folyamán a jury, lovagiatlan és sértő viselkedése folytán, kénytelen volt őt a pódiumról leléptetni s a versenytől eltiltani, mire Jarrach is, ki nála rokonszenvesebb, de sokkal gyengébb vivő, visszalépett. A jury, mely kisbaári Kiss Ferencz elnöklete alatt működött, nehéz feldatának elég jól felelt meg, csak néhol ingadozott, ahol a versenyszabályok hézagait kellett pótolni.

Az 5000 koronás ösztöndíjat Lestyánszky Dezső (A. V. C.) nyerte el, kit már korábbi versenyekről ismerünk, ki mint szakíró is működik s ritka elméleti tudásával és erős technikájával dicséretet érdemel. Dicsősége Arlow mesteré is, amennyiben az ő iskolájának kitűnőségét mutatja. A második díja Bakos Géza (M. A. C.) nyerte el, míg harmadik Sárpy István (Kolozsvár) lett, ki egyedül képviselte a tisztán magyar iskolát. A többi két győztes közül ki kell emelnünk Karkits Kornélt, Tóth Pétert, a (M. A. C.) tagjait, végül Kleckner Mihályt (A. V. C.), ki a nehéz fegyver ellenére is finom vívásával tűnt ki. A (M. A. G.) és (W. V. C.) tagjai mind Santelli mester tanítványai s talán azért foglaltak el csak ily helyet a győztesek között, mivel finom pengéhez szokva, küzdöttek a fegyver nehézségével."

Független Magyarország, 1903. május 10., 26. o.

Ui.:

"...csak néhol ingadozott..." -- ehhez képest lásd a NS elemzését ;-PPP