"Nem szabad félnem.
A félelem az elme gyilkosa.
A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet.
Szembenézek félelmemmel.
Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem.
És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját.
Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."

 

vagyis a tudatos (isteni) Énem, aki tudatában van isteni eredetének és képességeinek... 

 

Lássuk csak, mit is gondolt Herbert a dolgok leglényegéről:

 

"A tudás olyan torlasz,amely akadályozza a megismerést."

 

Ekképpen a (földi) tudósok valójában nem is tudnak semmit, vagy csak nagyon keveset.

Minden valamirevaló sci-fiben is ilyen módon parodizálják ki őket... ezek nem klasszikus sci-fik.

 

"Minden út halálos csapdává válhat,ami beszűkíti a jövő lehetőségeit.
Az emberek nem útvesztőben bolyonganak;
az egyedi lehetőségek hatalmas horizonja áll előttük.
Az útvesztő beszűkítő nézőpontja csak olyan lényeket vonzhat,
akik orrukat a homokba fúrva élnek."

 

Egyéni fejlődési utak, emberi sorsok... tanulás, megtapasztalás, mindez azért, hogy ahonnan jöttünk, ott még inkább gyarapodjanak a tapasztalatok.

Ez bizony egy mátrix, de nem egy lelketlen gép vezérli, hanem maga a Végtelen Intelligencia.

Ami ezt az egészet létrehozta.

 

Az "orrukat homokba fúrva élő" emberek/lények azok, akik képtelenek tovább látni az orruk hegyénél. Minden társadalomban ők alkotják a masszát (kivéve ha az egy igen fejlett társadalom, mint a Földön volt az atlantiszi vagy a mohendzsodároi, ott ezek aránya elenyésző volt), ami szinte tudatlan sorban tengeti napjait, nem érti a világot és a történéseket, egy pár betanult, művi magyarázattal megelégszik.

 

Ennek ellentéte a Kwisatz Haderach, a kṛṣṇa/crista, aki elérte a biológiai halhatatlanságot és látja a múltat, jövőt és jelent.

Ezt nagyon kevesen érik el, biológiailag is kevesen vannak erre predesztinálva...