https://www.academia.edu/23513035/Szentkatolnai_Bálint_Gábor_és_a_magyar_mongol_nyelvhasonlítás_kezdetei_a_18_19_században_Gábor_Bálint_of_Szentkatolna_and_the_beginnings_of_the_Hungarian_Mongolian_comparative_linguistics_in_the_18_19th_centuries_

 

ebből érdekes a

 

dal : dagula-, duul

 

dal [1211 tn. (?), 1556] Hangutánzó eredetű.

tagad : daguga, duud-

 

tagad [1202–1203 tn., 1372 u.] Belső fejlemény, valószínűleg egy önálló alakban nem adatolható, ismeretlen eredetű szótő származékszava

köszörü : kuszugur, kuszur (kaparó, borotva)

öszörű [1331 tn., 1395 k.] Szófajváltás eredménye, egy önállóan nem adatolható toldalékolt szótő -ű melléknéviigenévképzős alakjából főnevesült. A képzőre vö. fésű. A toldalékolt szótő -r gyakorító igeképzővel alakult az ősi, ugor kori abszolút szótőből, a tőre vö. vogul kxsiv ku ’fenőkő’. A vogul szó előzménye az ugor *kZs - ’élez, fen’ lehetett. Az ugor kori szó hangutánzó eredetű.

szorgalom : szur- ’tanul,kérdez’,  szurga- ’tanít’ (?)

szorgalom [1372 u.] Származékszó, melynek alapszava a már kihalt szorog ’igyekszik, siet; nyugtalanít’ ige [1372 u.]. Ez utóbbi szintén származékszó, alapszava ősi ige lehetett, mely etimológiailag összefügghetett a nyelvjárási sorol ’sodor’ alapjául szolgáló, már kihalt sor ’perdül’ igénkkel, illetőleg a sürög, sűrű szócsaládjával is, ez utóbbiak mély hangrendű megfeleléseként. Elképzelhető, hogy ősi, ugor kori szó, vö. vogul sar t- ’sürget , kerget’, sir t- ’ugyanaz; korbácsol’, osztják saräk ’gyors; nemsokára, azonnal’. Az ugor alapalak *sar lehetett, s talán igenévszó volt ’gyors, sürgős; sürget’ alapjelentéssel. E feltevést bizonytalanná teszi, hogy a magyar nyelvből idesorolható adatok mind igei alapszóra utalnak, vö. sarjú, sarkall, sarok, serkent.

a kender, kutya, komló, árpa, borsó, búza, szél, kút, hurok, tyúk stb ismert volt