Hosszan gondolkodtam, megírjam-e, de végül úgy éreztem, meg kell tennem. Sajnálattal tudatom, hogy május 26-án, azaz két hónapja, Silver örökre elaludt. Ez nem egyik napról a másikra történt, észrevettem, hogy nincs jól, bágyadt, kedvelten, nincs székletürítése, ezért orvoshoz vittem. paraffinolajat és némi vitamint kapott, ez valamit enyhített a helyzeten. A következő látogatás azért történt, mert szinte egyáltalán nem evett. Az orvos nem sok jóval kecsegtetett, mert valami dagantfélét tapintott ki a hasüregben. Azóta is gondolkodom, érdemes volt-e kétnaponként orvoshoz hurcolászni, mert szegénykém nagyon utálta. Egyszer-kétszer még meg is harapott, bár elég finoman. Talán jobb lett volna, ha legalább én nem gyötröm ilyesmivel. Viszont ha nem viszem el, akkor meg azért lenne lelkifurdalásom. Végül is úgy aludt el, hogy végig mellette voltam, szerencsére nem szenvedett sokat. A végére már csak csont és bőr, illetve inkább csont és szőr lett.

Felhívtam egy kisállat hamvasztással foglakozó céget, és másnapra újra visszakaptam, csak már urnában.

Ő volt a hetedik és az utolsó macskám, aki olyan mintamacska volt, ami nincs is. Mindig kedves, tapintatos, alkalmazkodó. Azt mondanom sem kell, hogy nagoyn hiányzik. Reggel mindig az az első, hogy az ágyam túloldalára nézek, ott van-e? Mindig belémszúr hogy nincs.

Nos, ennyi lett volna,elbúcsúztam tőle, csak az emléke él.