Szia Metál,

Igen, a dilemmáink is nagyon hasonlóak, de a történések is sokszor fedik egymást, amik velünk megesnek és ez tényleg irtó vicces. :)

Ez a taxis eseted eszembe juttatta azt, amikor egy kicsit más nyomvonalon volt kijelölve a szokásos tesztköröm, abba ugyanis akkor még egy éjszaka is közlekedő autóbusz járat vonala is beletartozott. Hogy ez miért volt fontos? Mert ily módon beleesett egy buszmegálló is az etapomba, de ennek tényébe és veszélyeibe mindaddig sosem gondoltam bele mélyebben, hogy mi történhet, ha mondjuk egy komplett busz áll meg épp akkor, amikor arrafelé sétálok és száll le róla egy halom utas, amíg egyszer ez valóban be nem következett.. :)

És mint ahogy Te sem, úgy akkor, abban a pillanatban már én sem láttam értelmét sem visszafordulni, sem "elbújni", mert a busz csikorogva fékezett (nem is gondoltam addig, hogy éjjel egyáltalán jár arra bármilyen tömegközlekedési jármű) és lehömpölygött róla egy csomó - valószínűleg épp buliból hazafelé igyekvő fiatal. Na, akkor, ott én is hirtelen kicsit beparáztam, mert ez még nekem is "sok" volt a váratlan érkezett publicitásból, pedig mindig fennen hangoztatom, hogy sz@rni bele jó magasról, hogy ki lát meg, de ezt én sem tudtam kezelni hogy, mi lenne adott helyzetben a jó megoldás.

Ötletem és kiút nem lévén, semerre sem nézve, egyszerűen belesétáltam a tömegbe jó hangos kopogások mellett, mert persze a mostanság késő éjjelig bulizós réteg még véletlenül sem húzna a lábára jelentősebb hangot keltő magassarkút, azaz úgyis mondhatnám, hogy rajtam kívül kb. mindenki tornacipőben volt. A tömegből tehát egyedül én adtam ki eléggé kirívó és jellegzetes hanghatást, amire óhatatlan, hogy páran azért felkapták a fejüket, de néhány halkan vihorászós "nézd már azt a tűsarkús pasit..." megjegyzésen kívül nem ért más kellemetlenség.

Azóta minden buszmegállót - mint előre nem bekalkulálható, kiszámíthatatlan és tervezhetetlen objektumot - teljességgel kiiktattam a körömből. :)))