Szia Metál,

 

"... a magassarkú viselése - a sok bizonyított hátrány mellett - úgymond "tartásjavító" előnyös hatással is járhat"

 

Erre a témafelvetésedre már akartam reagálni, csak aztán jól elfelejtődött (pedig amúgy nagyon is érdekes), úgyhogy most pár szó erejéig visszatérnék rá.

 

Mi, akik ennyire rajongásig (már-már elvakult módon) imádjuk a magassarkúkat, hogy még akár a saját egészségünket is hajlandóak lennénk kockáztatni, csak hogy viselhessük, nyilván szeretjük elengedni a fülünk mellett a negatív hatásait, de igazából a "tartásjavítás" is úgy értendő, hogy a test pozíciója, súlypontja és izommunkája változik meg általa látszólag előnyös irányban, de attól még ez is egy olyan dolog, amit csak szeretünk bebeszélni magunknak, hogy legalább ezt az 1-et a pozitív hatások között tudhassuk. :) Valójában ez sajnos nem így van...

 

Itt jegyezném meg csendben, hogy azzal, hogy ÉN IS szeretem viselni ezeket a nem feltétlenül az egészségmegőrzésükről híres lábbeliket, legalább szolidaritást vállalok a hölgyekkel és nem totál kívülállóként várom el ugyanezt tőlük. Ezzel persze senki egészségét nem óvom meg, de legalább nem úgy kapacitálok másokat annak további "rongálására", hogy közben a magamét megkímélem. Értsd így: nem iszom bort, miközben vizet prédikálok, illetve a mondás itt sokkal inkább most fordítva lenne találó, hiszen a víz egészségesebb, de az alkalmankénti borfogyasztás még senkit sem vitt sírba és a magassarkú itt nekünk pont a "jó bor" metafórája. :)

 

Olvastam már ennek kapcsán én is számtalan értekezést és orvosi cikket  és tisztában vagyok vele, hogy hosszú távon nem teszek vele jót magamnak és a lábamnak, mint ahogy senki mozgásszervének sem válik a javára, ha extrém magas sarkakon tölt el naphosszat, de ésszel azért lehet hódolni neki továbbra is, csak nem kell mondjuk heti 7*8 órában viselni (ahogy az a fantáziánkban többnyire lejátszódik ;) ). Kell tudni, hol a határ és fel kell tudni ismerni a test jelzéseit, mert senki nem akar magának idős korára ízületi panaszokat, csonthártya gyulladást, csontkinövéseket vagy esetleg gerincproblémákat. Hasonló panaszokkal küzdőknek egyébként sem javallottak az ilyen lábbelik, de nekik sem feltétlenül a magassarkú (helytelen mértékű) viselése hozta magával ezeket a bajokat.

Nekem is volt, hogy egész estés fétis parti után bedurrantak a lábközépcsontok, de néhány napi pihentetés helyre tudja hozni. A lényeg, hogy nem szabad semmit túlzásba vinni.

 

Angolul jól tudóknak van itt egy érdekes cikk a magassarkú viselésről:

https://illumin.usc.edu/walking-in-high-heels-the-physics-behind-the-physique/

De akár be is lehet dobni a Google fordítójába és tört magyarsággal is el lehet olvasni:

Séta magassarkúban: A fizika a fizikum mögött – USC Viterbi Műszaki Iskola (illumin-usc-edu.translate.goog)

 

Ami itt a lényeg (és ez válasz Metál kérdésére is), hogy a magassarkú a testtartást oly módon változtatja meg, hogy az kívülről szemlélve előnyösnek tűnik: a súlypont áthelyeződése miatt a medence(csípő) és a mellkas előretolódik, a hát íveltebb lesz, a fenék jobban kinyomódik és a vádli izmai megfeszülnek, de ezt a tartásváltozást a test más (nem a normális járásban résztvevő) izmokkal kényszerül kompenzálni, valamint rövidül az Achilles ín és rövidülnek a lépéshosszúságok, még ha ez a hosszabb lábak illúzióját is kelti.

Én azt mondom, mindent csak ésszel kell csinálni és tisztában lenni a következményekkel.

Ha úgy veszem, a világon semmivel sem károsabb a magassarkú cipő viselése, mint a dohányzás, sőt! Én a cigifüstnek még az 1 mikronnyi jelenlététől a levegőben is hányingert kapok, mások meg a tűsarkúra fújognak, hogy milyen egészségtelen, miközben ő már szétdohányozta a tüdejét. :)

Joga van mindenkinek azt a szervét rongálnia, amelyiket akarja és én a lábamat választottam. :))