Szia Spike,

 

Lehet, hogy félreérthetően meséltem el a történetet, de az elutasítás soha egyetlen esetben sem abból adódott, hogy pasiként szerettem volna a térdcsizmámat leszűkíttetni. Ezt egészen biztosan és 100%-osan kijelenthetem, hiszen idáig el sem jutott a beszélgetés a megkérdezettekkel, hogy ez a tény kiderülhetett volna.

 

A kérdésem elsőre mindig csupán arra irányult, hogy adott egy újonnan vásárolt, fényes felületű, műbőr felsőrésszel varrt (meglehetősen drága) csizma, amelyen szárszűkítést, azaz pontos lábra igazítást kellene végrehajtani a szár végigbontásával, mert a visszapostázása semmiképp sem opció.

A telefonos érdeklődések során eleve nem tudhatták, milyen csizmáról van szó (magassarkú-e vagy lapos, férfi-e vagy női), hogy néz ki, milyen hosszú a szára vagy kinek a tulajdonában van, tehát a szóbeli megkereséseknek eleve nem szabhatott gátat a zsigeri előítélet. Illetve ha valamelyiküknek ellenérzése is lett volna ennek kapcsán, egyértelműen és érezhetően nem ez volt az elutasítás indoka.

 

A személyes megkereséseknél pontosan ugyanígy jártam el: megmutattam a csizmát (tehát itt már konstatálhatták, hogy női lábbeliről van szó), majd rákérdeztem, hogy lenne-e mód egy ilyen (minimális nyúlással rendelkező) (mű-)anyagból készült csizma szárának szűkítésére pontos lábszár körméretek alapján? Egy árva szóval nem említettem, hogy a csizma az enyém-e vagy a barátnőmé vagy a szomszédé, csak hogy semmiképp nem szeretnénk visszaküldeni, így erre kellene valahogy orvoslatot találni.

Tudom, hogy műbőr, meg hogy mindenki ódzkodik tőle, meg kínszenvedés a varrása és teflon talp kell a varrógéphez, stb. stb. ennek mind-mind tudatában vagyok, de nem a nehézségekre vagyok kíváncsi, hanem a megoldási lehetőségekre.

 

És amikor Andrástól megkaptam az első (és egyben egyetlen) bólintást, kizárólag akkor folytattam a mondandómat azzal, hogy a csizmát hozzám kellene igazítani. Neki a szeme sem rebbent, csak annyit kért, hogy akkor ugorjak bele, hogy bejelölhesse teljes hosszában, hol és mennyit kell bevenni belőle.

(Megjegyzem, amikor a csizma elkészült, akkor is külön előre jelezte, hogy majd fel fogja próbáltatni velem, hogy lássa, mindenütt megfelelően sikerült-e a szűkítés, tehát olyan munkát ki sem adott volna a kezéből, amellyel nem leszek elégedett.)