Noha senki, akkor pár érdekesség a tumikések idejéből...
Még pár szóval említsük meg a Földszerte kóborolt magyarjaink inkásabb nemes emlékeit.
A magyar származású inkák sorát Pál inka nyitotta. Utána még számosan követték, a templomi  
vésetek szerint Katal inka és fia Kat inka, Silva-pál inka, Kövid inka és végül az utolsó, az akkori  
klímaváltozás nagy felmelegedése idején Sus inka. De kutatásunk ideje most még a dzsungelvilágra és rézkorra esik.  (Eredeti dzsungelfelvételek.)

http://keptarhely.eu/images/2023/02/17/v02/20230217v02xyeqi5.jpeg

A magyar gyökereiket megőrizték, inkább barlangba vonultak az aranykönyveket őrizni. Juan Móricz még látta őket és beszélt is velük, mint ahogy Daniken, a svájci szállodás is. Bár az utóbbi később pironkodva bevallotta, hogy akkorát hazudott, mint ide az Undok hegység. Móriczka is elbújdosott a dzsungelbe. De ez a rengetegben felfedezett réztumi épp azért elkerült a Késmúzeumba.

http://keptarhely.eu/images/2023/02/17/v02/20230217v02x45on.jpeg

Ezeket az eszközöket a velük történő gyakorlás félelmetes késekké tették a maguk idejében. Aztán az arrafelé elkalandozók meghozták a vaskort oda is, a késforma is, már nyélgörbülve elterjedt szerte a művelt világban. De erről majd később...