valószínűsítem h ez az eset nem csupán amiatt volt, h kvázi az uralkodói család megdühödött volna rájuk, h a görögökhöz "görög módra" települtek át élni (hiszen éltek a nép között görögök, ezt tudjuk) és ezért kivégzésre ítélték őket (a hun vezéri rendszer nem úgy épült fel mint a római diktator-szenatus, hanem a törzsi rendszer szerint vezérkar - főtanács - senyő)

hanem valami konkrét hadi hátrányt okoztak a hunoknak, valamit elárultak (egyszer vissza kellett mennie keletre Athirának)

a hivatalos fennmaradt indok az volt, h elmenekültek a csatából

 újra társuralkodót vont be a birodalom kormányzásába: kezdettől Attilával együtt vezette a hun birodalmat. 435-ben a hun uralkodó testvérpár az említett Margusnál nagyon gyümölcsöző békeszerződést kötött Bizánccal: a védelmi pénz kétszeresére növekedett – 115 kilogramm arany helyett most évi 230 kilónyit kértek –, megmaradt a hunok szabad kereskedelmi területe, a fogságba esett birodalmi katonákért a császárnak fejenként nyolc szolidust kellett fizetnie (egy szolidus 4,5 gramm aranynak felelt meg). Bizánc nem léphetett szövetségre azokkal, akik a hunokkal hadban álltak, és ki kellett adniuk a náluk menedékjogot kért hun töredékeket, velük együtt Blida és Attila két kamasz unokaöccsét, Mamát és Atakamot. Attila azzal az ürüggyel vadászott rájuk, hogy „szökevények” – részben mert Bizáncban kértek menedéket, részben mert elmenekültek egy csatából.

A trákiai Karszonnál (ma Hârşova, Románia), mélyen bent a keletrómiai területen húzták őket karóba, hogy a bizánciak is jelzést kapjanak: az új hun uralkodópáros nem kedveli az ellenszegülést.