Az alapján, amit írtok, nekem ez valószínű tetszeni fog. :)

A hétvégén mindenképpen meg is hallgatom. 

Jóideje kimondottan keresem a kedvenceim akusztikus felvételeit, szóval ez most "nekem szól".

Edge a kedvencem a zenekarból, szóval külön plusz pont, hogy ő áll a projekt mögött. 

Illetve magát az alapötletet is érdekesnek gondolom: meddig lehet csupaszítani egy dalt, hogy "önmaga" maradjon? 

Különösen érdekes ez olyan dalok esetében, ahol a gitáros Jimmy Page szavaival "hangszobrász" és mindig (de legalábbis általában) erősen támaszkodik a gitáreffektjeire. 

Az Achtung Babynél az volt a kérdés, meddig U2 a U2?  A torzított gitár és effektezett ének alatt még felismerhető? (Zoo Station, The Fly...)

Enyhén szólva sikeres kísérlet volt, mint tudjuk. :)

Itt meg a másik végletet próbálják.

Szerintem izgalmas még akkor is, ha felemás a végeredmény. 

Tetszik, hogy kockáztatnak. 

Illetve kivételes helyzetben is vannak, mondhatni ők az egyetlenek, akiknél teljesûlnek az alábbiak:

- hosszú karrier, változatlan felállás 

- sok sláger és ikonikus dal 

- folyamatos önreflexió 

Ezek összessége, hogy együtt tudnak visszatekinteni az életművükre és megmutatni, mit gondolnak a dalokról most és adott -viszonylagosan minimalista- keretek között. 

 

John Lennon mondogatta, hogy sok Beatles-dalt szíve szerint újravenne, de elsősorban a Strawberry Fields Forevert, mert elégedetlen vele. Neki nem adatott meg sajnos (még akkor is sajnos, ha külső füllel tökéletes az a dal: érdekes lett volna hallani, milyennek szerette volna hallani), itt viszont a teljes zenekarnak van lehetősége erre, ráadásul nem is az elégedetlenség a kiindulási alap, hanem a kíváncsiság.

Már csak abban bízom, ha meghallgattam a SOS-t, akkor is ilyen megértő és lelkes maradok. :D