Én azt mondom hogy legalább mi ne essünk abba hibába hogy ELŐRE elképzelünk (itt sincs távolodás) valamit, aztán meg mindenáron abba a skatulyába és fiókba erőltessünk mindent, ha úgy van épp a dolog ha nem.  

 

Mert az új hullámos nyelvvel (is) foglalkozók közt is bizony ez figyelhető meg.  Kitalál egy elméletet és ha kell ha nem mindent úgy csűr-csavar hogy megfeleljen ennek az előre legyártott elméletnek.  Elég csak a Vargákat nézni, az egyik addig bűvészkedik hogy mindenhol az ÚR jöjjön elő, a másik meg össze vissza kever mindent csak azért hogy bebizonyítsa az előre fixen kitalált elméletét hogy az összes szó és az egész nyelvünk 8-10 fogalom köré épült. 

 

Pedig biztos vagyok abban hogy így nem lehet hatékonyan nyelvet építeni.  Sok sok magot kell elszórni amelyek külön és külön egymástól függetlenül hajtanak ki és fejlődnek. Nincs rangsoruk és vezetőszáruk.  Mivel a nyelvnek minden dolgot és fogalmat meg kell neveznie.  Egyszerűen nem indulhatunk csupán néhány tágan értelmezhető fogalomból.  Viszont ez remek lehetőség arra hogy bármit a szóba dumáljunk önkényesen utólag.  Ügyes húzás de ez nem a valós igazság felderítéséről szól, hanem valami egészen másról.  Nagyon vigyázni kell mit hisz el az ember, főleg amikor egymás után látod egy első ránézésre látszólag jól kidolgozott műben az égbe kiáltó hibákat és tévedéseket.

 

Időnként magunknak is fel kell tenni a kérdést mikor ötletelgetünk hogy ez biztos hogy tényleg így van?...

Mert senki se tévedhetetlen, így mereven ragaszkodni egy elképzeléshez nem érdemes, kivéve ha tényleg vitathatatlanul igaznak bizonyul.   Addig viszont nyitottnak kell lenni arra hogy megváltoztassuk, vagy némiképp módosítsuk az eredeti elképzelésünk, mert lehet ez visz előre.

 

Az EL szó felruházása is azért tűnik "korábbi helyszín elhagyásának"  mert mindenképpen a jönni-menni szavakhoz kötjük, pedig a legtöbb ige elé odatehető.  Ez a rövid 2 betűs szó az "elő, elülső, eleje, első"

szavak gyöke, és akkor már mindjárt lefordítható az "eljön és elmegy"  fogalma úgy is hogy elénk kerül valaki vagy épp előlünk megy valaki.     Az nyilván evidens hogy ha bármi mozgásba jön akkor az eredeti helyét elhagyja,  de ez annyira evidens hogy nem igényel külön jelölést, ennyi erővel az 1000 számra létező összes helyváltoztatásra irányuló fogalmat felruházhatnánk ezzel.  A futást, repülést, a szelet, a ködöt, a felhőket, a patakot, a vonatot és sorolhatnám reggelig, mert minden ami mozog el fogja hagyni korábbi helyét, de ez oly nyilvánvaló hogy nem igényel rögzítést a nyelvben.

 

Még folytatom, 1. rész egyelőre...