Az édesapám keresztapja volt Ubul, nagyon ritkán jelent meg nálunk, apám inkább csak emlegette, de ez a név számomra mindig komikusan avítt hangzású volt. El se tudtam képzelni, hogyan adhattak ilyen nevet a szülei egy gyereknek, s aztán vajon hogyan becézgették? A mi Ubulunkat ráadásul olyan vezetéknévvel is sújtotta a sors, amit ha az 1950-60-as években kimondott, biztosan összerezzentek az összes személyzeti osztályon, bármilyen energikus, nagy beszédű, tanult fiatalember volt is:

Kralovánszky Ubul.

Ezen a néven bemutatkozva, szinte mindig bezáródtak előtte az ajtók. Pedig később elismert tudományszervező agrárszakemberré vált, a biotechnológia, a fehérjegazdálkodás, s a szójatermesztés terén.

Rajta kívül még egy nagyon különös nevű embert ismerek, akinek ráadásul a megjelenése, és a viselkedése is annyira meghökkentő, hogy az 1970-80-as években, percekre lefagytak tőle a rendőrök, amikor utcai vagy szórakozóhelyi igazoltatások során bemondta:

Otoltics Vidor

Mindig rá is játszott a szituációra, ilyenkor a "közeg" agytekervényei jó darabig daráltak, mire leesett, hogy ez nem szemtelenkedés, hanem bemutatkozás.

Vidor a kutyáját is Hilariusnak nevezte, mert a Vidor ugyebár a Hilarius magyarításából származik. Hilarius egy gyönyörű fekete-vörös-fehér Leonbergi juhászkutya volt, ugyanakkora és ugyanolyan hosszú szőrű, mint a Bernáthegyi.