"1:  A F-RR mint vizes hangról írtam az  2152-ben, nem írom újra, de mintha figyelembe se vennéd az ott írtakat."

Ez nem fedi a valóságot, mert bőven válaszoltam rá.

Te ezt állítottad:

"Az a FORGÁS amiről beszélsz nagyon is köthető a vízhez.  Tehát közvetve később mindenhez kötődik ami már a forgás képéből és fogalmából ered.  De előbb a forrás hangja lehetett megnevezve,"

A 2153-ban erre írtam egy 13 soros választ, + a 2154-ben is. Az előbbit nem, de az utóbbit idézem: "Ahhoz, hogy valami forrjon, kellett valamilyen tűzálló edény, amiben forrhatott a víz, tehát a forr szó lényegesen későbbi a forog szónál. Az ember előbb találkozott a forgás jelenségével, mint a forrással."

Tehát a forr gyökben a forgás, mint jelenség "képe" tükröződik. Ez pedig azt jelenti, hogy nem a forr gyökből származik a for-gás gyöke, hanem fordítva.

 

"Tehát egy FARakást ne ide soroljunk mert az a FA szóból képződik."

A Fa- és a Fo- egyazon ősgyök. Amikor ezekből egy másik ősgyök hozzákapcsolásával (mint az összetett szavaknál látjuk) egy másik szó (gyök) születik, természetesen más jelentéssel fog bírni. - Azért alkották meg őseink, hogy egy harmadik (negyedik, ötödik...sokadik), valamilyen értelemben rokon jelentésű dolgokat is meg tudjanak nevezni.

 

"De a forr, forró, forog, fürdik, fortyog, de az egész úgymond FOR gyök..."

Eddig minden Ok, senki nem vitatja a FOR gyök létezését.

"...ebből a F_RR  vizes hangra épülhet."

Ez már egy három ősgyökből felépített gyök: F-R-R, ahol az utolsó két hang a forrás erősségére, a jelenség dinamikusságára utal. Az effajta kettőzés általános volt akkoriban, amivel a "sok", "gyakori", "erőteljes" jelentést kívántak kifejezni. Lásd pattan, loccsan, surran, koppan... Mai szóképzésben is előfordul: Meg-megáll, fel-felröppen, ki-kinéz...

 

"A fürdés szó töve már FÜR, mert a F_RR itt élesebb hanggal zajlik le.   Tehát az eredet a hangjelenség, majd ezt követi a forgó mozgás képtársítás.   Ez lehet a sorrend."

A für-dik szónak nem f-rr a gyöke, hanem csak az f-r, ami a for-gás gyöke. Ez is azt igazolja, hogy az f-rr (f-r-r) gyök az f-r gyöknek a toldalékolt változata.

Tehát a sorrend fordított.

 

"2:  A CSUR-og  szó tisztán hangutánzó, nincs köze a csúcsokhoz."

Levezettem, hogyan lehet a két szónak köze egymáshoz: Kétszeres képzettársítás útján. Csurog › csecs/csöcs (ahonnan a tej csurog) › csúcs, (ami a csecs képe alapján történt hegyre vonatkozó megnevezés.)

"CSU gyök nincs a csurgásban,"

Valóban nincs, mert a CSU egy ősgyök, amely többek közt a CSUR- gyök egyik alkotója.

Ugyan ezt az ősgyököt találjuk a csuk, csuma, csuszka, csupor, csutak, stb. szavak különböző gyökeiben.

Ha tovább boncolgatjuk ezt az ősgyököt, akkor azt is látni fogjuk, hogy a "cs" hang önmagában is egy ősgyök, hiszen a CSepeg, CSettint, CSerreg, CSapkod, CSikorog, CSiszol, CSücsörít, CSörög szavak gyökeinek első hangja, méghozzá mindben azonos/rokon hangot utánozva.

 

"Ott már CSO a gyök?...  És a csördül nem valami hasonló tán?...  patakokra is mondják."

Helyes! Tehát a csurog, csorog,  csobog, csörög, csermely, csikorog, csipog, csapkod, csücsörít, csepeg, stb, szavak gyökeiben mi a közös? - A CS hang. Következésképp ez hordozza azt a hangutánzó jelentést, ami által hasonlóvá lesznek ezek a szavak.

Ha ( amúgy helyesen) észreveszed a felsorolt gyökök közti jelentésbeli hasonlóságot, akkor azt is észre kellene venned, hogy ezeknek a gyökök csak és kizárólag egyetlen hangja közös, a CS.

Ebből viszont az a logikai következtetés vonható le, hogy ez a hang hordozza a gyökök alap- egyben hangutánzó jelentését.

 

"Mivel 3 hangos hanggyökökről van szó, itt aztán keresgélhetsz ősgyököket hogy mi a CSI meg a CSU itt, meg a CSÖ miért más és mi mit jelent, és ami CSE-peg az miért nem csöpög."

Lásd fentebb.

 

"4:  Semmilyen LO  "lendület" értelmű ősgyök nincs egy "locspocs"  szóban.  Ez csak egy sima hangutánzás. Aki ezt a nyilvánvalóan egyértelműt tagadja, és ezt nem veszi észre, ráadásul lendületet, megindulást akar belemagyarázni egy álló pocsolyába, azzal én már tényleg nem tudok mit kezdeni."

Tévedésben vagy, mert nagyon nem álló pocsolyáról van szó, hanem egy dinamikus jelenségről. Ami loccsan, locsog, lohol, lobban mind lendületes mozgást fejeznek ki.

 

"5: A PARIPA szót később még kozmetikáztam, nagyon is lehet hogy a P_R tűzgyökön van.  Táltos tüzes paripa, stb..  De a vágtatás hangutánzata is lehet.  Az is lehet egyszerre mindkettő dolog a szóban van.  És régen "poripa" formában is használták ezt a szót.  Tény hogy tud porolni rendesen."

Igen, ezzel egyetértek.

 

"A tűz gyöke helyesebben a P_R és nem kimondottan csak a PIR.  A legtöbb (majd mind)  P_R hangvázas szó tűzzel kapcsolatos: pernye, pirít, por(ít), pörzsöl, pörögöl, pörög  , parázs, parlag, paraszt is."

Ez is Ok.

De azért újra megkérdem: Hogyan lett a pir-ből tűz? Nem véletlenül teszem föl sokadszor ezt a kérdést neked. Ha helyesen meg tudod válaszolni, megértetted a hangok önálló jelentését, az ősgyökök létezését, ugyanis ezek nélkül nem lehet jó választ találni.

 

"Ezt a régies és igen csak tájjelegű "paroszt"  forma igazolja, a szó vége osztást takar."

Nem valószínű. Azért nem, mert az -oszt végződés más szavak toldaléka is, és nem létok benne semmilyen darabolásra, osztásra való utalást: mar-aszt, hal-aszt, f-oszt,

nyug-oszt, kel-eszt, men-eszt, él-eszt, tév-eszt...

Ez a toldalék is egykor valamilyen jelentésű gyök volt amit gyakran ragasztottak más gyökök után, hogy valami közös jelentést adjanak a gyököknek, jelen esetben műveltető képző funkciója van.