"A kevert hang teória épp felvetésnek jó lehet, de én nem számolnék vele, lévén tényleg egy bizonyíthatatlan dolog.  Nem állnak rendelkezésre ennyire ősi leírások a nyelv összeállításáról."

Erre majd visszatérünk a "b" hangnál is.

 

"Az "A" hang kapcsán szűkíteném a kört, a kicsinyítőképzésben csak kis szerepet vállal, hiszen előző írásomban 4 féle magánhangzóval is közzé tettem ennek létezését, ami még nem is az összes variáns lesz."

Az, hogy más hang is szerepel az a" hang helyén semmit nem von le az "a" hang jelentéséből. Ha más hang került a helyére, annak volt valami oka, hiszen más hangnak más jelentése van. Ilyen esetekben a helyettesítő hang jelentését kell vizsgálni.

 

" És még ezek a befejezések ráadásul meg is fordíthatók, bizonyos szónál mindkét forma létezik,"

fordított sorrend is azt igazolja, hogy a hangoknak van önálló jelentése. Ti. amit megfodrítunk, ugyan azokból a hangokból épül föl, s ezért a fordított sorrend nem változtatja meg a gyök jelentését, csupán a hangsúly fog áttevődni az eddig hátul levő hangra, ill. annak jelentésére. A hangok önálló jelentése nélkül nem lehet megmagyarázni miért lehet elvégezni a fordítást, és azt sem, miért nem változik meg a gyök értelme.

 

"És ugye a magyar nyelvben rendkívül fontos a tiszta érthető beszéd, a hangok illeszkedése és a helyes hangrend, és ilyen okokból képes egy KŐ bizony akár KAV formát is felvenni, ha ez biztosítja a hangrendet."

Ez sem igaz mindig, épp a kavicsnál sérül ez a szabály. Ha pedig sérül, annak oka szokott lenni. A kavics "i" hangja makacsul nem illeszkedik az előtte levő gyök hangrendjéhez. A kövecs-ben viszont illeszkedik. A szavak alkotói nyilván jelentőséget tulajdonítottak a hangok jelentésének, azért illesztettek két különböző hangrendű gyököt egymáshoz, mert ki akarták emelni az "i" hang jelentését. Ez abból is látszik, hogy helyet cserélt, meghatározó pozícióba került a "cs"-vel szemben.

 

"De viszont a kicsinyítőképzésben nem is csak 2 magánhangzóról (és mássalhangzókról) van szó, hanem itt lényegesen több a verzió rá.  Ezért ezt nem sorolhatjuk be "A" hanghoz kötődő jelenségnek."

Ez is a hangok önálló jelentését igazolja, hiszen más hangok alkalmazása némiképp módosítja a toldalék jelentését, más lesz a gyök összetétele, más jelentésű hangok kapnak benne szerepet attól függően, hogy milyen jellemzők alapján választották ki azokat, más szóval a tárgy/jelenség mely jellemzői alapján választottak hangokat annak megnevezésére.

Gondolj az összetett szavak készítésének logikájára: Nem mindegy, hogy fagerenda, vagy gerendafa,  üvegablak, vagy ablaküveg, vasbeton, vagy betonvas....

Ugyan ez a képlet a hangok összerakása esetében is, hiszen a hangok egykor önálló "szavak"-ként funkcionáltak, önálló jelentésük volt.

A hangoknak ez a tulajdonsága biztosította a szóalkotónak azt a szabadságot, ami a gyökök változatait eredményezte, egyben ez tette lehetővé a szinte végtelen számú jelentésbeli árnyalatát a gyököknek, létrehozva a különböző gyökcsaládokat.

 

"Kivéve ha valami úton módon bizonyosságra teszünk szert az "A" hang esetleges EREDETI ilyenforma jelentésével kapcsolatosan.  És ekkor és csak is ekkor jelenthetjük ki hogy a hangnak van ilyen jelentése, ha bizonyítani tudnánk hogy ez az "A"-val indul el."

Ezt könnyedén lehet bizonyítani, mivel ez az egyetlen hang, mely "rámutatás" jelentésű.

 

"De nem tartom valószínűnek, hiszen annyiféle hang előkerül a kicsinyítő képzéssel kapcsolatosan. [...] Én azt mondom vegyük ki ezt az "A" hang értelmezéséből, mert nem feltétele a kicsinyítésnek a hang jelenléte."

Természetesen én sem azt állítom/állítottam, hogy az "a" hang a kicsinyítés hangja, csupán azt, hogy abban a gyökben is szerepel a saját jelentésével.

 

- "A mai "e" hangú rámutató toldalék jelentése az "a" hang jelentését hordozzák, s nem fordítva"

- "Ezt nem tudjuk igazolni, így ez a felvetés szintjén marad.  De a mai A(z) és E(z)  ez formulák hallásban igen élesen elkülönülnek, ráadásul igazolni tudjuk hogy az egyik verzió a hozzánk közelebb lévőre mutat rá, míg a másik egy annál távolabbi dologra."

Nekem már semmi dolgom, mert Te magad igazoltad... Ui, ha valamire rá-mutatok az nem ott van, ahol én állok, hanem távolabb, esetleg igen messze.

Ha pedig a nálam, közelemben levő dolgokra célzok, akkor nem rá-, hanem erre mutatok.

Az "e" hang jelentése a - be, -ben toldalékban nem a közelségre utal. Persze, eredetileg utalhat(ott), ha a bennlévőségről beszélünk,  (bemegyek, beírok, betakar....) de ott meg a "b" hang viszi a prímet, az jelenti a bennlévőséget, és a toldalékban már nem érezhető az "e" hang közelségre utaló jelentése.

 

"A helyragokban meg hogy melyik hang az eredeti a BAN-BEN formákban, azt a rá épülő szavak vizsgálata oldhatja meg.  De egy biztos a  BE, BELE,BELSŐ, BENNE, BENT  szavak éppen hogy "E" hanggal készültek el, és ugye ez mind a BE szó bővítményei, ami már önmagában is értelmes szó.  Emiatt gondolom azt hogy a BE formula a valódi eredeti hangalak, amiből a -BAN és -BEN helyragok is kialakultak."

Nem értem, milyen logika mentén gondolod ezt, aha már fentebb igazolni vélted, hogy az "a" hang a rámutató (távolabb mutató) értelmű hang.

Odáig rendben van a dolog, hogy a be- vagy -ben gyökök jelentése bennlévőségre utal, de ez egy más tészta. Ott a "b" hang a domináns. Az "a" hang jelentése továbbra sem változik a -ba toldalékban, és az "e" hang jelentése is kvázi azonos az "a" hang jelentésével a -be toldalékban. A -ba és a -be toldalék jelentése semmiben sem különbözik, nem jelent az egyik távoli, a másik közeli bennlévőséget.

 

"A birtokviszonynál is nyilván hangrendi okok indokolják hogy "A" és "E" hang is képviselje ezt a birtok végén."

Nem tartom valószínűnek, hogy őseink hangrendi szabályok szerint alkottak volna gyököket, sokkal valószínűbb, hogy a hangok jelentésének volt főszerepe benne. 

 

"És nézzük még mi lehet az "A" önmagában, még csak egy hangként:  lehet a figyelemfelkeltés hangja. "

Az "a" hang nem igazán alkalmas a figyelem felkeltésére, arra sokkal inkább a távolból is jól hallható magas hangok a legalmasabbak, köztük az "e" hang: Hé, figyelj ide,