"De gondolom azt nem tagadod hogy a KAVICS szó a KŐ-ből származik."
Mint már sokszor említettem, egy hang jelentését ritkán lehet egyetlen szóval azonosítani, mert akkoriban még nem volt a hangoknak ilyen differenciált jelentése, mint a mai szavaknak. A hangok egy fogalomkört jelentettek, s nem egyetlen dolgot. Ezért egy hang jelentését jószerével csak körül lehet írni.
Azt gondolom, hogy a kavics szó a "k" ősgyökből származik, csakúgy, mint a kő. Mindkettőben Kemény jelentése van a "k" hangnak.
Az igaz, hogy a kavics kisebb, de ebben a ka- ősgyökben van az "a" rámutató hang, a kő-ben a nagyobb dolgok "ö" hangja található.
Továbbá a méretbeli különbségre a toldalék jelentése (-ics, fordítva -csi, mint kicsinyítő képző) utal, úgy, mint a kövecs szóban.
Épp ezért nem gondolom, hogy egyik a másiknak lenne a származéka.
"Na de vissza az "A" hangra, ahol ez a bizonyos rámutató jelentés csak időnként állja meg a helyét, nem lesz általánosan igaz a hangra. De igen is figyelemfelkeltő szerepe is lehet már önmagában a hangnak."
A példádban senki figyelmét nem kívánjuk fölkelteni, csupán egy hangot hallatunk saját feledékenységünk felismerésekor. Nem csak "a" hangot, lehet egy "b" hang is, ha elharapjuk a "basszus" szó többi részét.
Őskori élethelyzeteket képzelj el, s ne egy modernkorit...
"A helyragokban lévő BAN és BEN formulák inkább eredendően az "E" magánhangzót hordozzák, mivel az önállóan is értelmes BE, BENNE, BELSŐ , BELÜL, stb. szavak mind a BE fogalmát hordozzák, és mind az "E" betűt hordozzák, azaz "A" hanggal önállóan nem léteznek, nincs önállóan párja,"
Valóban nincs önállóan "ba" szavunk, de ettől még a -ba -be, -ban, -ben ragokban azonos mértékben van jelen az "a" hang.
Ahol az "e" hang szerepel az "a" helyén, ott rendszerint ide-mutató a jelentése: ebbe, közelbe, elébe...
"Azaz a BAN verzió hangrendi okokból létezhet, az igaz eredő hang a BE szóban található és ez az "E" lesz."
És mi van a kivételekkel? Ekkoriban, mutyiban, sutyiban, taviban, haviban, szavaknál miért nem illeszkedik?
Nem értem, miért küzdesz az "a" hang rámutató jelentése ellen a ragokban, miután már korábban Te magad állítottad, hogy: "igazolni tudjuk hogy az egyik verzió a hozzánk közelebb lévőre mutat rá, míg a másik egy annál távolabbi dologra."
Ezzel az erővel minden más végződésnél (ahol "a" és "e" hang váltja egymást) megkérdőjelezheted az "a" hang rámutató jelentését. Ugyanakkor az "e" hang idemutató jelentését nem vitatod...
Hangrendre hivatkozni nem túl észszerű, hiszen mindkét hang esetében azonos az esély a hangrendi illeszkedésre. (kb. ugyan annyi "e" hangú toldalékos szavunk van, mint "a" hangú.
Már azért sem lehet a hangok jelentését a hangrendi illeszkedéssel magyarázni, vagy cáfolni, mert az illeszkedés szabálya a gyökök összeragasztása után, vagy azzal egy időben történhetett, amikor a hangoknak már régóta saját jelentésük volt.
"De számtalanszor ösztöni érzelmi hang is az "A" : AÚ, AJJ, JAJ, ajjaj vagy az igenléskor használ AHA, JA formák."
Igaz, de nem ez a jellemző. Ezekkel az indulatszavakkal nem alkottunk szavakat, toldalékokat stb.
