"Mert ugye mindig az még a téma hogy lehet é önálló értelme egyetlen hangnak.   Erre szoktam mondani, hogy önálló nincs, hiszen szavanként változhat hogy épp mivel közösíthető a közel tucat értelmezéséből."

Én meg azt mondom, hogy van a hangoknak önálló jelentése és nem változik szavanként, mert nem egy szót jelölt egykor, hanem egy fogalomkört, amire ma akár több tucat különböző jelentésű szavunk is lehet. Az egykori néhány tucat szavas szókincs akkori szavainak (hangjainak) jelentését nem lehet  a mai szavaknak megfeleltetni és fordítva. Ma már csak körülírni tudjuk egyetlen hang jelentését, hiszen nem egyetlen szó, de még csak nem is egyetlen gyök "készült" belőle, hanem sok tucatnyi, s minden gyöknek, szónak más és más a jelentése attól (is) függően, hogy éppen milyen hangok lettek összeragasztva. És ezt még bonyolítja, hogy fogalmuk sincsarról, miképp variáltak egyetlen hangot, milyen testbeszéddel egészítették ki, hogy ugyan azt a hangot más dolgok jelölésére is használhassák, de ma már rendszerint csak egyetlen kiejtési formát használunk és testbeszéddel sem árnyaljuk a jelentését.

Más szóval, ami ma egyetlen hang, az valamikor sokféle lehetett, sokféle dolgot, jelölve, de mindnek egyetlen fogalomkörhöz kapcsolódott a jelentése.

Később, mikor átvitt értelemben is megneveztek dolgokat már meglévő jelentésű hangokkal, gyökökkel, tovább bővült a hang / gyök értelmezési tartománya, azaz már olyan dolgokat is jelöltünk ugyan azzal a hanggal / gyökkel, melyeknek nem sok köze volt a hang / gyök eredeti jelentéséhez. Ezért aztán ma már az ilyen szavak hangjainak jelentését nem lehet az eredetivel összehasonlítani, hacsak nem tudjuk visszakeresni, mi alapján lett az a bizonyos dolog átvitt értelemben megnevezve, mint pl a piros szó esetében.

 

"A kevés meg még keveseBB lesz.  Tehát itt a bőség ellentétét is fokozza a szó végén a két hang."

Tipikus példája az átvitt értelemben használt hangnak, mikoris minden fokozást a bőség hangjával jelölünk függetlenül attól, hogy a kisebb kevesebb, mint a több, tehát már valójában nem bővebb lenne a jelentése, hanem szűkebb. Ugyanakkor a fokozás mégis csak a bőség szinonimája.

 

"Tehát van ez a szó, és elé toldjuk ezt a "B" hangot.  Az ŐR továbbra is a szóban maradt, sőt az új BŐR szavunkban továbbra is őrzi értelmét, hiszen a bőr egy védőréteg volna ténylegesen."

Épp ez a lényeg! Van egy gyök, ami kap egy harmadik hangot, amitől megváltozik a jelentése, de úgy változik meg, ahogy azt a kapott hang jelentése módosítja, hiszen a bőr elég bő kell, hogy legyen ahhoz, hogy teljes védelmet nyújtson.

Lásd az összetett szavak értelmének megváltozását attól függően, milyen szavak kerülnek belé. A gyökök hangjai is tágabb értelemben szavak.

 

"3.: hangvázgyököt is kialakít(hat) az "R" hanggal együtt, azaz egy "B_R mássalhangzó váz is megszülethet..."

Én nem igazán vagyok híve a hangváznak, mert hangváz lehet bármelyik hang a háromból, mivel az a kettő - amit épp kiválasztunk - éppúgy összetett "szó", sőt!

Lásd: Bo-dor, bo-goz, bo-gáncs bo-jt, bo-kor, bo-lydul, bo-mlik, bo-mba, bo-ncol, bo-nyolít, bo-rong, bo-rzas, bo-sszant, bo-zont, bo-zót....

Ezek mind a bo- gyökre épülő szavak, melyek nem a B_R hangvázra épülnek, hanem a B_O hangvázra.

A hangváz egy utólagosan kitalált rendszerezési kategória, ami ráadásul félrevezető, és még téves is. Ti. azt sugallja, hogy csak a mássalhangzóknak van a gyökökben meghatározó szerepük, holott ez messze nem így van.

 

"ami észrevételeim szerint sok szóban  a "burkol"-borít értelmét közvetíti a szavakban, BARKÓ, BUROK, BORÍTÁS, BÁRKA, BÚRA, BÁRSONY,  BÉRC,  BORZAS, BÜRÜ, BŐR,  stb..."

Ami a "b" hangnak köszönhető, mert semelyik magánhangzó és más mássalhangzó sem közvetíti ezt a jelentést, Ugye, az "r" hangról már megállapítottuk, hogy az folyamatos, ismétlődő mozgás hangja, így semmi köze a bennlévőséghez, befoglaláshoz, belemenéshez...

Ja, és hasonló jelentése van azoknak a gyököknek is, melyekben éppen nincs "r" hang. Akkor most hogy is van ez?

Épp Te hoztad az őr, bőr példát, amelyben az őr (ör)  hangváz elé tettél egy "b" hangot. Tehettél volna "t"-t is, de annak más a jelentése: tőr. Vagy tehettél volna "k" hangot elé, de annak is más a jelentése: kőr.  Vagy sorolhatnám: szőr, csőr, dőr(e), för(telmes), gör(be), hör(ög), pör(ög), sör(te), vör(ös), zör(ög)...

 

Ahogyan a bö- hangvázon is nyugszik jónéhány gyök, úgy a tö(ő)- hangvázon is. (tör, tök, töm, tönk, több, tölt, töpörödik, tötyög, tövis, tő, tőgy, tőke, tőlem, tőr, tőzeg...)

 

".:  A végére még annyi, hogy a hangutánzó szavakba szerintem nem érdemes mélyebb értelmezéseket beletenni, mert talán nincs is bennük semmi ilyen.  Egyszerűen csak a jelenség hangjait ábrázolja le a magyar nyelv itt egy azokhoz megközelítőleg hasonló emberi hangok felhasználásával."

Ez egy fölöttébb érdekes kérdés. Ugyanis ma több hanggal jelölünk egy-egy természetes hangot: Pl zizeg. De vajon egykor hány hanggal jelöltük ezt a jelenséget? Nyilván nem öttel, hanem csak eggyel, legföljebb kettővel... zzzz... vagy zzziiii... Ahol mélyebb, öblösebb volt a természet hangja, ott zzzööö... Ha pedig félelmetes volt (húúú) akkor meg zzzúúú... Itt is látszik, hogy a magánhangzóknak van jelentése, mert ami zizeg, az nem zörög és nem is zúg és fordítva.