Lehet hogy 2 részben, mert hosszú lehet...

 

Továbbra is úgy gondolom, hogy egy nyilvánvalóan hangutánzó szó elsősorban egy jelenség hangjait illusztrálja.  Tehát az ilyen szavakban a hangok fő funkciója ebben merül ki.   Ilyen alapon ezért minden hangunk valamennyire hangutánzó, hiszen a világon meglévő jelenségek, természeti hangok, állathangok és emberi ösztönhangok/ jellemző cselekményeink ezernyi különböző hangjai különböző mértékben ugyan, de minden létező hanghoz adott esetben kötődnek, hasonlatos lesz hozzájuk.

 

Ezek akár egyetlen hangból is állhatnak, máskor épp két hanggal ábrázolhatóak (FŐ az étel),  és gyakori hogy 3 hanggal kell hogy ábrázoljuk őket.  Ez vagy azért van, mert 3 hanggal mutatja meg leginkább a jelenség magát, vagy azért mert eredendően 2 mássalhangzó ábrázolja az igazi jellegzetességet, viszont ki kell tudni mondani ekkor is a szavunkat egy magánhangzóval, ami még a hangjelenség mélységére is utalhat ezen kívül.  Például a dorombolás DRR-DRR szerű eseménye egy valósan is mély hang, így nem dirimbelni fog a cica, hanem dorombolni.   De dirr-durr párosítás és az ehhez hasonlók, mint a dörren vagy durran mutatják a különbséget. 

 

De az U-GAT szó töve akárhogy is nézem, csak egy U hang és erre jön rá az úgymond gyakorító képzőnek nevezett toldalékolás.  És ez mi?....  Hát épp a valóság, amit egy kutyából hallunk.  De nem?...  Épp erről van szó, ez egy egyetlen hangból álló hangutánzó szó hogy U-gat,  U-U--U és U , mondja a mi fülünkkel így érzékelve.  És ez csak ennyi, egy ősi valóságábrázolás.  De a németek kutyája már HU-HU szöveg, ebből gyártottak ők hund-ot.    Az angol kutya mögött is gyanús a régi korokban talán a nem éppen legkifinomultabb magyar (!)  megnevezés az élőlényre, éspedig ez a DÖG szó lehet. 

 

Hangutánzó jelenségeknél nem biztos hogy külön jelentése van egy "KA" kezdetnek, most itt két szó kapcsán ha nézem, a KATT-ogás és a KAKUKK szavaknál.  A kattogásnál inkább ezt a K-TT hangpárost érzem lényeges elemnek, ha lezárunk egy lakatot, K-TT  szerű dolgot fogunk hallani.  Na de ezt ki is kell tudnunk mondani, a magánhangzó már emiatt a cél miatt is elengedhetetlen.   A KAKUKK meg tényleg ehhez hasonlíthatót szövegel.   Ez szerintem egy igen találó hangUTÁNZAT.  Szándékosan emeltem ki, hiszen fontos észben tartani hogy nem hangazonosítás a dolog neve nem véletlen, hanem hangutánzás.  

 

Ami a magyar nyelvben az esetek döntő részében egészen találó, így nem feltétlen foglalkozok esetlegesen több ezer évvel későbbi utódnyelvek teljesen nem odavaló szavával, az nem etalon számomra.  Mert gyakran nem is odaillő a szavuk.  De előfordul hogy néha azért jól betalálnak. 

 

De az ilyen hangutánzó kakukk, meg kattan szavaknál a "K" hangra utólagosan ráruházott értelmet adni, minthogy ez kicsit és keményet jelent és punktum, így nem tartom értelmét.  Mert a szó csak ábrázolt egy hangjelenséget.  Ezekben nincs se kicsiség, se keménység jelentés.  

 

Ugyanakkor viszont azt már megfigyeltem a nyelvünkben, hogy a hangképzés módja és jellemzője bizony beépül a szavaink hangjaiba is.  Nem mindig és nem törvényszerűen, de statisztikailag egyértelműen igazolható hogy van a dolog mögött ráció.  Azaz például ez a  K hang képzéskor egy amolyan ütközős hangként tényleg többször fog kemény tárgyak/dolgok  megnevezésében részt venni.  De ez a T hangunkra is ugyanúgy állni fog.   De ettől még nem jelenthetjük ki hogy márpedig a hangok ezt jelentik és kész, mert sok helyen meg nem fog megállni, de a hangképzés módja  korrelál a szó jelentésével gyakorta, tehát lesz egy ilyenféle összefüggés, ami nem törvényszerűség feltétlenül, viszont sokszor működik. 

 

Azaz gyanús hogy a TETŐ szónak is köze van a T hang képzéséhez, és talán nagyon nem véletlen hogy hogy ez a 2 T hangot is tartalmazó szavunk épp ezt a kulcshangot viseli magában.  Mert épp véletlenül a szájpadlásunk TETejéhez ér a nyelvünk.  Puszta véletlen volna mindez?....  Döntse el mindenki maga, szerintem okkal van ez így.  És okkal írjuk is így le, a mai formája a hangnak írásban is egy vonalra keresztbe tett (hoppá, a tett szó !) mondjuk így tető.   A hangképzés módja az ősiségben bekerült a szóba mint értelem.  Létező jelenség, csak ne vegyük törvényszerűségnek, mert szerintem ez csak olykor van így. 

 

1. rész vége, mindjárt jövök a többivel...