Én 22 éve követem a válogatottat. Volt 2009-ig egy szintugrós, mámoros évtized, amikor amatőr hátterű játékosok játazottak várakozáson felül szinte évről évre. Sokan emlékszünk még arra a hangulatra.

Utána 2015-ig jött egy megállás, aztán már profi háttérrel, profi melóval hoztunk egy feljutást. Szentpétervár óta az eredmények elmaradtak, jött a budapesti, britek elleni igazi mélypont, amikor nem tudtuk megugrani a kötelező győzelmet.

Lehet szidni a taót, tény, hogy klubszinten és válogatott szinten sem jött eredmény, most a Fehérvár kovidos szezonját nem sorolom ide. Lehet azt is mondani, hogy tavaly az ölünkbe pottyant a feljutás, bár hozzáteszem, azt a Koreát meg kellett verni, korábbi A-csoportos és olimpiai tapasztalatot gyűjtött csapat volt.

Mindezzel együtt a háttérben még mindig óriási különbség van az A-csoportos ellenfelekhez képest, amit párszor idén eltüntettünk, a franciák, osztrákok és bizony két harmadig a finnek ellen is. Erre a tempóra nem készít fel a Gyergyó meg a Fradi. És ehhez is órási fegyelmezettség kellett, meg persze nem lehet elégszer mondani: amíg mi a németekkel gyűrtük egymást, az osztrákok jacuzziztak, így vittük ikszre 65 percig a meccset.

Megvan az esély feljutni, ez a csapat ma esêlyes lenne az olaszok ellen. Japán, Korea sem jobb papíron (bár nem lesz 6 pontunk ezekből, túl kiegyenlített a mezőny), és az utolsó meccset talán egy már feljutott Szlovénia ellen játsszuk.

Károgók mindig lesznek. A neten felülreprezentáltak, legalábbis itt meg az nso-n.