"Az ősember pattintott szerszámainak mi köze van a fenti dolgok kicsiségének de mégsem keménységének?.... "

- költői kérdés, de megválaszolom: Pont az, ami a lényege: csak kemény dolgokból lehet szerszámot pattintani, s ezek a kemény tárgyak sem a pattintás előtt, de még kevésbé utána nem voltak nagyok, hanem kifejezetten kicsik kellettek, hogy legyenek, nyílhegyek, dárdahegyek, vágó-kaparó eszközök, amik mind elfértek a tenyerükben.

Mi köze van a pattintott szerszámoknak a kicsiséghez, keménységhez?  Csupán annyi, hogy ez a kor lehetett a beszéd kialakulásának kezdete, s az ember ezeket a tárgyakat már valószínűleg megnevezte, s nyilván nem így szólt a társához, adj egy pattintott dárdahegyet...

 

"A kicsi kő is szét tud porladni.  De egy hatalmas több száz tonnás gránittömb is képes évezredek után is döbbenetes szilárd maradni.  Nagyon nagy, és képzeld:  nagyon kemény."

Elképzelem... Te viszont azt képzeld el, hogy az ősembernek nem a több tonnás gránittömb jelentette a megélhetést, hanem a maroknyi kicsi kő, amit hatékonyan tudott használni  a vadászathoz, így nyilván erre fókuszált, szükségszerűen ezt nevezte meg.

 

"Na már most a kevésnek a sok az ellentéte, ezt szerintem egy rutinosabb óvodai csoportban is eléggé gyorsan megállapítják igen hamar."

Egy óvodás szintjén elfogadható, de nem árt tudni, hogy ezek viszonylagos darabszám-jelölések. Egy felnőtt általában tisztában van ezzel.

Mondok két példát: Két gyerek beszélget, azt mondja az egyik: Van egy pár kockám, építsünk belőle valamit, hátha elég lesz. (ugye, a "pár" itt nem kettőt jelent...)

Épp akkor lép oda a harmadik, aki így szól: Hű, milyen sok kockád van! nem adnál egyet nekem? Mire a tulajdonos: Nem, mert így is kevés. (Akkor most sok vagy kevés kockája van?)

Ha egy fán sok gyümölcs terem, azok kicsik lesznek, ha viszont kevés terem a fán, akkor szép nagyokká fejlődnek. Jelzem, a kevés is épp elég termés lesz, ráadásul az lesz eladható, fogyasztható minőségű...

Mert ugye, a kevés is, és a sok is több, mint egy. Ad abszurdom, a kevés is elegendő... És ez a lényeg, nem pedig a mai elvontabb értelme, amiről Te beszélsz.

Nem győzöm hangsúlyozni, az ősember fejével kell gondolkodni, akinek a szókincse nem haladhatta meg a pár tucatot, s egy-egy hanggal egy egész sor rokonértelmű fogalmat jelölhetett, mert egyszerűen nem volt más módja. De ezt az alapszabályt Te mindig figyelmen kívül hagyod s mindig előhozakodsz a szavak mai jelentésével, aminek semmi értelme ebben a kontextusban, hiszen a hangok ősi jelentésére vagyunk kíváncsiak, amikor még nem volt több ezres szókincse az embernek.

 

"És mivel ellentéte a sok a kevésnek, így a sok szó a NAGYsággal lesz rokonértelmű, ha a kevés a kicsivel az.  Értjük? "

Nyilván Te érted, s meg is tudod magyarázni, miért vannak a NAGY szóban teljesen más hangok mint a KI-csi-ben és a KE-vés-ben és a SOK-ban. Szándékosan bontottam a két szót gyökeire, hogy lásd, egyezik a két gyök jelentését meghatározó "k" hangja a "sok" gyökszó harmadik hangjával. Ugyanakkor a "nagy" szó teljesen más hangokból épül föl, és nem rokona az előbbieknek. Vagy most már a gyökrendszert is tagadod?