"Maximum a kő ütköző tényleg "K" szerű hangja okán kapta mondjuk épp a nevét a kő, ez éppen egy eléggé hihető történet lenne."

No, ha ez a történet hihető/elfogadható, akkor lehet más "történeteket" is keresni, melyek egymást alátámasztják. Mert ugye, ha a kő hangja a "k", akkor a kopog "k" hangja is érthetővé válik.

 

"Ettől még kicsiségről szó sem lenne ez esetben sem."

Mivel a kicsi, kemény dolgok kopognak, így ezek a fogalmak együvé tartoznak. Nyilván nem lehetett az ősembernek minden egyes dologra külön neve, ezért az együvé tartozó fogalmakat azonos egyazon hanggal jelölhette.

Próbálj már végre elszakadni a mai több-ezres szókincstől, s próbáld a szókincset leegyszerűsíteni néhány tucat hangra, mivel eleinte nem voltak szavaik, csak max. egy-két hangjuk egy-egy dolog megnevezésére!

 

"100-adjára írom:   A kő nem kicsi."

Én meg századszor írom, hogy az ember környezetében a kicsi kövek játszottak szerepet, mert azok voltak a szerszámaik. Nem vesződtek - mert nem is volt rá szükségük - hogy a hatalmas köveket megnevezzék, hiszen ők a kicsi, kemény kövekkel, kavicsokkal foglalkoztak.

 

"A nyelvünk rá a bizonyíték, ezért születtek meg a "kövecs", kövecske és kavics szavak, mert felmerült az igény a kicsi kő megnevezésére.  A létező szavaink a bizonyíték erre..."

Ami azt bizonyítja, hogy egyazon hang - a "k" hang - hordozza a lényegi jelentést, hiszen ez a hang található meg mindegyik szóban/gyökben.

 

"A SOK a KEVÉS ellentéte.  Minden beszámítható és cselekvőképes humanoid szerint nagyjából az,"

Ezt már írtad, s bebizonyítottam, hogy nem minden esetben igaz. Az ősember max. két "számot" ismerhetett, az egyet és a "sok"-at, s miután a kevés is jóval több, mint egy, így a kevés és a sok egymás szinonimái. Persze, ha Te mindenáron a kevés "nem elég" jelentéséhez ragaszkodsz, akkor nem fogod sem észrevenni, sem elfogadni, hogy más jelentése is van.

 

"A szó eleji KE az minden bizonnyal kicsinyítőképző lehet, itt kivételesen a szó elején.   Ebből következik, hogy valószínűsíthetően egy későbbi szó lesz ez már."

No, végre! Tehát a kevés a sok árnyaltabb megnevezése. Ezzel egyet is értek!

 

"Persze itt is a KE  hangpáros (!)  közvetíti a kicsiséget és nem a "K" hang önmagában."

Miután a "k" hangot nem is lehet önmagában kiejteni, így szükségszerű, hogy egy magánhangzó, vagy egy "h" hang kísérje.

 

"És ez a KE nem összekeverendő mondjuk a KEZDÉS, KERES szó elejével, mert ezekben eleve 3 hangos gyökök/szótövek szerepelnek. "

Nem keverjük össze, hanem azonosítjuk. A háromhangos gyökök két egy-két hangos gyökökből állnak. Valójában összetett "szavak".

 

"A SOK szó is "K" hangos pedig ez a nagysággal rokon értelem."

A SOK nem NAGY, hanem sok kicsi. Sok (kicsi) lúd egy (nagy) disznót győz... Sok kicsi sokra megy... (Nem nagyra)

Ha a sok és a nagy rokon gyökök lennének, legalább egy hangnak azonosnak kellene lenni, de még véletlenül sem azonos egyik hangjuk sem... Ez a gyökrendszer legalapvetőbb szabálya.

 

"A KICSI szó mögötti jelentést tucatnyi más módon is könnyen kifejezhetjük, látható belőlük hogy egyáltalán nem törvényszerű hogy "K" hang kelljen ehhez, ragyogóan megvannak nélküle a következő szavak, lásd ezek:"

Ez egyáltalán nem zavaró, hiszen a tűzre is van két, merőben különböző szavunk. Vajon miért?  Többször javasoltam, sőt, kértem is, hogy próbáld elemezni a "tűz" szó létrejöttét, de mindezideig nem tetted, pedig sokat segítene a hangok jelentésének, a háromhangú gyökök létrejöttének megértésében, ugyanis semmi mással nem lehet elfogadhatóan magyarázni e két, különböző, de teljesen azonos jelentésű gyök létrejöttét, mint a hangok önálló jelentésével.

 

"De már átvettem a legrövidebb "K" hangos dolgokat tételenként, 12 esetből 10 nem is kapcsolható kicsiséghez..."

Nem a kivételeket kell keresni, hanem az általánost. A kivételeket ráérünk akkor górcső alá tenni, ha megtaláltuk egy hang általános jelentését.