"És ha már "Z" hang, ez sem jelent cselekvést általánosan. Már megint rossz nyom ez, és téveszmékhez vezethet a dolog. Toldalékként FŐ és FŐZ esete például, ott már eleve egy igére kerül egy Z hang, és MINDEN esetben az IGE jelenti már eleve a CSELEKVÉST, tök mindegy milyen hangokból áll.)"
Már megint kivétellel hozakodsz elő...
Nézd meg a "szókereső"-ben a "z" végű szavakat, majd' mindegyike főnévből képzett ige. Hajaz, vajaz, nádaz, szíjaz, íjaz, falaz, savaz, rendez, fedez, lécez, deszkáz, nyálaz, vonalaz, üvegez, fékez, jelez, élez, ütemez, díjaz, csövez, kövez, füvez, lapoz, stb... százával...!
"Itt sincs semmilyen fogalomkör jelentése a Z-nek, felsoroltál néhány hangutánzó szót ami IGE, tehát nyilván cselekvést/történést fog mutatni."
Természetesen, hiszen ebből lehet kiindulni, ezek jelentették a folyamatos cselekvést. Ezeknek az eredetileg egy-két hangú gyököknek a jelentése maradt meg az egy-két hangú toldalékokban is. Ez nem a véletlen műve, mert a toldalékok túlnyomó része egy-két hangú, s ezek őrizték meg a legősibb gyököket, illetve azok jelentését.
Egyébként miért kerültek oda, azzal a jelentéssel, amit toldalékként is hordoznak? Persze, ha van más ötleted, add elő, vitassuk meg... Szívesen látnám a Te verziódat, miért a "k" hang szerepel a többes szám jeleként, s miért nem a "b", vagy "f", esetleg azt is megmagyarázhatnád miért azok a hangok az igeképzők, amiket alább is felsorolok...
A dőre tagadás önmagában hajítófát sem ér, ha nincs másik, netán jobb ötleted.
"De ide sem kell Z, mert ha LAPÁT van, akkor LAPÁT-OL van a végén, főnévből igét képzünk. És ez L véggel is igaz lesz, akkor ez a hang is általánosan cselekvést jelent?))"
Pontosan! Néha anélkül felcserélhető a "z" hanggal, hogy a szó jelentése megváltozna, néhány esetben feváltva használjuk is: Nádaz-nádal, lécez-lécel, ütemez-ütemel, átkoz-átkol, dátumoz-dátumol, klónoz-klónol, tároz-tárol, botoz-botol, morzsáz-morzsál, pipáz-pipál, palántáz-palántál, pólyáz-pólyál, cölöpöz-cölöpöl, pöttyöz-pöttyöl, nyakaz-nyakal, szögez-szögel, üregez-üregel, peremez-peremel, kalandoz-kalandol, lapoz-lapol, kormoz-kormol, stb...
A hangok jelentése közt rendszeres az átfedés részint azért, mert a hangok nem egyszerre és nem olyan tisztán "jelentek" meg, részint mert az őseink nem beszéltek össze a jelentésüket illetően. Továbbá a későbbiekben rokon hangokkal tették gazdagabbá az eredeti jelentést mint pl a Ma-ca, Kati-ca, Mar-csi... szavak végződéseiben.
"Jó tréfa mert az IGE az ami eleve ezt jelenti hangoktól független..."
Gondolkodol egyáltalán, mikor írsz, vagy csak zsigerből válaszolsz bármi legyen is az, csak ellentmondjon...?
Milyen ige a lapát, bor, bot, pipa, stb...? Ha pedig főnév - mert valóban főnév - akkor nyilván kell egy meglévő történést, cselekvést kifejező gyököt hozzá ragasztani, hogy jelezzük, hogy itt egy történésről, cselekvésről van szó, ami azzal a tárggyal történik, amit azzal a tárggyal végzünk.
És, hogy teljesebb legyen a kép az "r" hang is ebbe a körbe tartozik: vak-ar, kap-ar, kot-or, csik-ar, ak-ar, hab-ar, tak-ar, facs-ar, kav-ar, csav-ar, tek-er, sod-or, pöd-ör, gyöt-ör, íg-ér, sep-er, dics-ér, utol-ér, zav-ar, had-ar,
Vannak esetek, ahol valamilyen cselekvést végző képzője: fut-ár, kont-ár, búv-ár, kac-ér, pec-ér, pinc-ér,
Egy-két hangú gyökszóként is ismert: ér, ár, őr, ír, úr... (itt értelmes szó maga a kéthangú ősgyök, történés, cselekvés jelentéssel.)
De egyhangú gyökök után is sokszor előfordul: kér, mér, mer, tér, fér, nyír, bír, fúr, gyúr, túr, tör, tűr, szúr, sír, zár, vár, jár... Ami azt jelenti, hogy ezeknek az egy-hangú gyököknek volt (van) önálló jelentése, amit igévé képeztek a toldalékkal.
Sőt, a "g" hang is ide tartozik: nyávog, vacog, morog, suhog, susog, pörög, forog, dohog, kocog, zsibog, mozog, zizeg, sziszeg, lebeg, serceg ...
írogat, mozgat, forgat, pörget, rígat, ereget, fenyeget, méreget, hiteget...
Ezek is mind igeképzők (van még néhány) hasonló, de nem teljesen azonos jelentéssel. A különböző jelentéstartalmat a különböző hangok hordozzák:
A "z" hang az erőteljes, folyamatos mozgás
az "l" hang a lágyabb, légies (lásd levegő, lebeg, lélek, lehel, szavakban)
az "r" hang a gyorsan ismétlődő, pergő mozgás,
a "g" hang a nehézkes, inkább szakaszosnak mondható mozgás hangját adja. (görög, gördül, gurul)
Az utókor persze, nem mindig vette figyelembe az új gyökök megalkotásakor az eredeti, árnyaltabb jelentésüket, ezért vannak átfedések.
De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne az összekuszálódott jelentésbeli szálakat kibogozni. Amint láthatod, szépen kirajzolódnak ezek a jelentésbeli szálak...
