"ezért vettem górcső alá a toldalékokat,  mert azok rendszerint (nem mindig) egy-két hangú (ős) gyökök és félreérthetetlenül és minden magyarázat nélkül is láthatóan tartalmazzák az eredeti legősibb jelentést" 

 

Bocs, de ezt nem tudom osztani, épp ezek az 1 hangos toldalékok mutatják meg hogy épp ÁLTALUK szó sincsen a hang semmiféle önálló ősi jelentéséről szó, épp ezek fogják megmutatni hogy a fenti állítás nem lesz igazolható. 

 

A K hang egyedül a többes szám, kizárólag szó végén és csakis és csakis akkor ha az alapszót ragozzuk ily módon.  Máskor a hang nem erről szól, különösen szó elején bizonyosan nem.  A többesszám toldalék jóformán bármire rátehető, a K hangos szavakra is rátesszük.  Az alapszót annyiból módosítja hogy innentől fogva a dolog minimum kettő lesz.    A KÉK egy dolognak lehet a színe.  Ha több dologról van szó, a színei kék-ek lesznek, de az alapszóban semmi ilyen nincs, pedig duplán K hangos szó. 

 

De egy CSÍK szóban és sok másban sem értelmes, ha több van csíkok lesznek.  De egy KŐ, KÖR, KI,  KÚP, stb.  számos szavainkban sincs köze a K hangnak a többes szám toldalékához. 

 

De a T hang szó végeken lehet múlt időt kifejező, meg lehet tárgyeset jelölő hang is:  AZ és AZ-T, illetve FÚR és FÚR-T mondjuk.   Ez már kétféle különböző ragozás egyetlen hanggal.  Természetesen ez is csak ragozáskor jelenti azt és amit, és kizárólag szóvégen.   De egy TETŐ és TUTAJ szavakban ugyan mi köze a T hangoknak a tárgyesethez, illetve a múlt időhöz?....   Semmi köze nincs hozzá, mert ezen szavakat ugyanúgy tárgyesetezhetjük ha szükség van rá, TETŐ-T és TUTaj-T, hozunk ha kell.  Az alapszavakban szereplő két T hangnak meg nyomokban sem lesz köze múlt időhöz sem, meg a tárgyragozáshoz sem. 

 

Egyszerűen nincs efféle összefüggés, így miféle eredeti jelentésről beszélünk itt, amit az egy hangos toldalék szerinted mutat?...  CSAK és KIZÁRÓLAG a szükséges toldalékoláskor jelenti a T azt amit.  Ráadásul ez is kétféle dolog 1 hangra.  Egy TÁT-og szóban hiába keresel ilyen értelmezéseket, ha egyszer ez nem erről szól.    Az ötleted annyiból érdekes és hasznos amúgy, hogy lesznek kivételek, (nem is oly kevés)  amikor tényleg az a szó végi hang már ragként fog szerepelni olyan szavakban, ahol ezt az emberek már elfelejtették és ezáltal segít a szófejtésben, például jómagam is a "Z" igeképző okán jutottam el a HIÚ-Z szó megfejtéséhez.  

 

De nézzünk még 1 hangos toldalékokat, mert vannak még:   S hang szóvégeken melléknévképző:  tehát van ERŐ szavunk, és ebből képezzük hogy ERŐ-S, így már melléknév lesz, tulajdonságot és milyenséget kifejezve.   Ettől még az S hang általánosan természetesen egyáltalán nem ezt fogja jelenteni.  Eleve az S önmagában is értelmes szó, az ÉS szó rövidebb formája, költészetben gyakoribb a használata. 

 

Vagy ott van az Ó  hangunk (és szavunk !) ami szó végeken főnévképzőként használatos.  FÚR igéből FÚRÓ lesz.   De ez az Ó hang már önmagában is értelmes szó, mert ez régit jelent.  Ugye Ó-kor például.  A régiségnek sok köze aligha lehet a melléknévképző ugyanilyen Ó hangja kapcsán, ez gondolom (talán) nem is lehet vitás.  

 

Persze ez a melléknévképző is lehet más magánhangzó is, mivel a KESER-Ű, és az EGYSZER-Ű  szavak végén például ragyogóan működik ez épp Ű hanggal is, tehát erre a jelenségre is több hangot használunk fel...