"A FŰZFA szóban a tágabb értelem a FA lesz,"

A fűzés (fonás) a fontosabb elem a szóösszetételben, s nem a fa. Az egy kvázi másodlagos dolog, hogy éppen fáról van szó. Mert ugye, lehet az bokor is, a lényeg, hogy fűzni lehessen. Ha azt mondom, hogy gumikalapács, akkor annak gumibólvaló-sága a fontos számomra, mert nekem ilyen kalapácsra van szükségem.

Ha autógumit keresek, akkor olyan gumira vadászok, ami az autó kerekére kell. Ez utóbbi két példában jól látszik, hogy először  a kalapács anyaga, a gumi volt a fontos, utóbb pedig az, hogy az autóhoz való gumi legyen. Tehát aszerint rakom össze a szavakat, hogy mi a fontos számomra.

"És ezen példákban a tágabb fogalom a második és az azt pontosító lesz az első.  Tehát erre sincs ökölszabály szerintem..."

Van szabály, de itt itt olyan összetétellel (jelzős szerkezettel) állunk szemben, ahol a fontosság miatt kerül előre a pontosító tag. Lásd: Jóisten, jóakarat, jóember, Mert ezekben a szavakban a jó-ságon van a hangsúly.

Ha kecsketejet akarsz inni, nem mindegy milyen tejet, huh- tehén- kanca- vagy kecsketejet veszel...

A vészjelző, vészharang, vészmadár szavaknál is az első szóra kerül a hangsúly, mert az válik számunkra fontossá.

A stoptábla esetében is CSAK ez a tábla lesz érdekes számodra az útkereszteződésben, az ablaktábla, búzatábla, iskolatábla hidegen hagy, eszedbe sem jut...

A mondatszerkesztésnél már volt arról szó, hogy a számunkra fontos dolgok kerülnek a mondat elejére. (ha nem hangsúlyozunk ki mást. Pl: Pista főzi a kávét, s nem törökösen készíti.)