"Még annyit ehhez hogy a JÓ szó legősibb formában egy ösztöni indulatszó, az öröm szava !"

Ez könnyen lehet.

"Az ÉR szó azért érdekes, ennek valószínűleg többféle útja lehet."

Az ÉR - mint önálló gyök - sokféle változatban fordul elő; ár, ér, ír, or, ör, őr, ur, úr, ür űr,  s többsége háromhangú gyök része is.

kár, kér, kir, kor, kör, kőr, kur, kúr, kür(t), kűr,

bár, bér, bír, bor, bőr,

csar(nok), csir(ke) csor(og) csur(og), csör(ög), csőr, stb...

Ezek a háromhangos gyökök mind egy gyökcsalád - a K-R - részei, és mindben az "r" hang a közös, és ami a lényeg, hogy ennek a hangnak a tárgyalt jelentése is közös.

Nyilván nem mindegyik gyökben érezhető, de a nagy többségnél igen. Miután ez a közös jelentés benne van a gyökökben és a gyököknek csak egy hangja közös, így teljesen logikus, hogy ez az egy hang hordozza ezt a jelentést.