Ez a késélezés-dolog egy kicsit túl van misztifikálva. na jó: nem kicsit.

Kis túlzással (vagy anélkül), egy kést egy útszéli kövön, vagy egy beton villanyoszlopon is meg lehet élezni. Persze, kérdés, hogy mennyire kell megélezni. Mire van használva, és ki használja? Amikor az itthoni konyhai késeket élezem, az asszony már szokta mondani, hogy ne "olyan" élesre. Miért ne? Mert ha nagyon éles, akkor nagyon könnyen elvágja vele a kezét. Mert a konyhában a legtöbb művelethez nem kell (majdnem) borotvaéles kés, az ott felesleges, sőt veszélyes.

(Csak mesélek egy kicsit a kontextus miatt - itt viszonylag kevesen szoktak mesélni (és beszélgetni), itt inkább egymás lebaszása dívik.) Most nézem az előttem lévő saját gyártású késeket. Az egyik közülük egy korai zsenge, azon gyakoroltam, hogy hogyan kell kést csinálni, akkor még nem is volt rendes acélom, így a régi kiszuperált kazán lemezéből van az acélja. Annyira ki lehet élezni, hogy a népszerű papírtesztet teljesíti (fogsz egy írólapot, újságot, és szeleteket vágsz le belőle), viszont a karról a szőrt nem vágja simán, nyomni kell neki. Ez messze van a borotvaéltől. Ráadásul az élét sem tartja jól, ha használva van (volna, de nincs, csak nézegetésre van), gyakran kellene élezni. A pozitívum az, hogy könnyű élesíteni.

Van itt két másik kés is előttem, ezek egyike csapágyból, a másik vasreszelőből készült. Ezek nagyon élesek. A szőrt simán viszik. Viszont még ezeket sem mondanám borotvaélesnek - egy, igaz nagyon vékony - hajszállal próbáltam, nem tudtam hosszában (hosszában) kettévágni velük (hehe). De ez így is az a kategória már, ami nem való asszony kezébe, olyan élesek, hogy csak gyengébben hozzáér a bőrhöz, és már elvágja. (Az előbb éppen így jártam az egyikkel, amikor egy erős nagyítóval nézegettem, hogy milyen sima az éle.)

És végre... most jön a kérdésedre a válasz, hogy mivel éleztem ki őket. Egy db. kutyaközönséges kaszakővel (kb. 350 Ft), és egy acéllal. Az acél az régi cocialista, "mindent bele", nem mostani kínai spiáter (vagy miből csinálják a kici kínaiak), úgyhogy az rendes anyagból van, de ennyi. Megpróbálhatnám még egy bőrövvel tovább fokozni az izgalmakat, de minek? Nincs értelme, ezek már most nagyon élesek, nincs hova élezni őket. Nem mellesleg, azért ezen a fokon már nagyon nem mindegy a használt élszög (az igazi borotvapengéké kicsi, ill, nagyon vékony a penge), de főleg az acél minősége, konkrétan a kristályszerkezete, az, hogy mekkora kristályokból áll ott az élnél. Mert vannak olyan acélok is, amelyekre a nagy kaporszakállú sem tudna borotvaélt csiszolni.  

Szóval a lényeg: ahány ember, annyiféle késélezési technikát, és technológiát használ. Mindenki mást fog neked mondani, aztán csak kapkodod a fejed, hogy "melyik az igaz". Én megoldom a fent említett két eszközzel, sőt a munkahelyen a kajálós késemet (amivel konzerveket is nyitok - ó minő barbárság) csak egy kávéscsésze nyers porcelán aljával élezem, és az is viszi a szőrt. De ha mindenáron költeni akarod a pénzed, akkor vegyél 3 követ, és egy acélt. A kövek mondjuk legyenek 200, 400, és 800-asok. A japók nem állnak meg 800-nál, hanem felmennek több ezerig, de ezt nem ajánlom (drága lesz, és fölösleges is). De azt is lehet, hogy veszel ugyanilyen gyémántlapokat. Olcsóbbak mint a kövek, és gyorsan éleznek (nem szabad rányomni!), viszont sokkal gyorsabban elkopnak.

Csak csinálni kell, és megjön az él...