Értelmetlen ezeken vitatkozni.

 

Olvassátok Sinor Dénest.

 

Sinor Dénes eszmefuttatása ezt tartalmazza: „Ideiglenesen tegyük fel, hogy volt egyszer egy finnugor, vagy éppenséggel uráli ősnyelv (Ursprache). Mármost ki beszélte a finnugor, avagy uráli ősnyelvet?

A válasz egyszerű, ismeretes és számos műben olvasható: a finnugor ősnép (Urvolk) bezélte az egyiket, az uráli ősnép a másikat. De ez az Urvolk honnan származott? De facto azért találtuk ki ezeket a nem létező népeket, hogy legyen kivel beszéltetni a nem létező ősnyelveket…
A nyelvészet fontos az írásos emlékek egy részének megfejtésében, és összehasonlító válfajában különböző népek kapcsolatát, vagy akár rokonságát is ki tudja mutatni.

Gyenge oldala, hogy – írásos emlékek nélkül – nem képes egy nyelvet egy néppel, egy archeológiai lelettel vagy egy kultúrával egyeztetni.
Az időmeghatározás a történelem egyik döntően fontos feladata és erre – az írásos emlékek előtti időkre vonatkozóan – az összehasonlító nyelvészet képtelen.

A nyelvi változások gyorsasága kiszámíthatatlan: néha lassan, folyamatosan, néha ugrásszerűen történnek. Például a normann hódítás nyomán az angol nyelv hatalmas átalakuláson ment keresztül.
Az ősnyelv egy elmeszülemény, amelyben már egyre kevesebben hisznek. Nemsokára a diákkoromban divatos életföldrajz sorsára fog jutni, de addig is bízvást állíthatjuk, hogy az őstörténetkutatásban nem játszik többé szerepet.”

 

 

Ezt keressétek:  AZ ŐSTÖRTÉNET ÉS ETNOGENEZIS PROBLÉMÁIRÓL   

 

 

Sáfár