Most két évig kutyátlan leszek, az életmódom mellett nem tudok felelősséggel bevállalni kutyát.

Malamutunk véletlenül lett, megtetszett a cuki kis kölyök. Aztán utánaolvastam a fajtának, eljártunk szánhúzós összejövetelekre. Nagyon örülök, hogy a véletlen pont egy malamutot sodort az utunkba.

Csodás, nyugodt, független fajta. Hihetetlenül intelligens, az utasításokat végrehajtja, ha, aki kéri, azt komolyan gondolja. Ellenkező esetben végig gondolja, hogy neki fontos-e, és aszerint cselekszik.

Nagyon domináns, a családon belül a kisebb gyerekekkel össze kell szoktatni, ha nem együtt nőnek fel. Mindenkit, aki a családjához tartozik, védelmez, bár nem őrző-védő kutya.
Fiatalabb korában nagyon sok mozgást igényel, de "fejben" is le kell fárasztani. Örömmel tanul, de a gyakorlást unja. Labdázni nem igazán lehet vele, nem érti, miért dobom el a labdát, ha már egyszer visszahozta.

Két kutyámról van fényképem: Yocko volt a középső, világgyőztes ősöktől, kedves, bújós kislány, Amak volt június végéig velünk, szófogadó, udvarias, lovagias nagy mackó.
https://drive.google.com/drive/folders/15AsvX_vruZxoPr053D4YcCNLEcT9cMsr?usp=sharing

Most is hasonló karakterű kutyát keresek, csak pár számmal kisebb méretben, ezért ingadozom a shiba inu és a shikoku inu között. A shiba pici, dédelgethető, de eddig nagy kutyákhoz voltam szokva, a kifejlett shiba akkora, amekkora Amak 3 hónaposan volt...

Ez egyelőre még gond. A shikoku nagyobb kicsivel. Mindkettő mentalitásában van olyan, ami tetszik.

https://www.dogbreedinfo.com/s/shikoku.htm

https://www.dogbreedinfo.com/shiba.htm