Nem gondolom, hogy a világ, a tapasztalás csak az én fejemben létezne.

Arra gondolok, hogy az, hogy itt fekszem az ágyamon, és tegyük fel, meghalok, teljesen mindegy. Bármi történik, a világ megy tovább. De ha nekem fájdalmat okoz az, hogy itt fekszem, legyen az fizikai vagy pszichikai, és ez a fájdalom elég erős, akkor fel fogok kelni. De lehet, hogy nincs olyan erős fájdalom. Mondjuk takarítani nem kelek fel, mert annyira depressziós vagyok.(vagy legalábbis nagyon kínkeserves nekem ez az egész takarítósdi) Viszont annak a tudata, hogy hajléktalanná válhatok, azért elég rémisztő. Ezért dolgozni azért elmegyek. Azért a hajléktalanság tudata eléggé fájdalmas. Vagy, ha foglalok szállást valahova, talán nehézkes az összepakolás, de ahogy elindulok, kezdem jobban érezni magam. Szeretek a vonaton, esetleg buszon az ablak mellett ülni, lehetőleg nem agyrohasztó hőségben, és úton lenni, abban van valami szabadságérzet.

Olyan ez az egész, mint egy természetfilm. Ha kívülről nézed, akkor csak "vannak dolgok". "Történnek dolgok". Vagy megeszi a gazellát az oroszlán, vagy esetleg egy zebrát eszik meg. 5 milliárd év múlva meg olyan nagyra nő a Nap, hogy magába olvasztja a Földet. Elmúlik minden.

Azt gondolom, hogy minden, ami kultúra, ami a civilizáció, megadja azt az illúziót az embernek, hogy ez jelent valamit. Ez egy kellemes illúzió sok esetben, ami megvéd a fájdalomtól. Néha meg pont, hogy fájdalmat okoz. Abban az értelemben gondolom, hogy szerintem nincs olyan dolog, ami ne fosztódhatna meg a jelentésétől. Egy zászló, ami valamilyen ideológiai jelentőséggel bír, színes anyagdarab. Az ágyon fekszünk és nem az asztalon, mert megtanultuk, "mi mire való". Ez a konszenzusos valóság. A legtöbb dologgal kapcsolatban  megtanultad, mit kell gondolnod róla, hogyan kell viszonyulnod hozzá. Ilyen szempontból gondolom az illúziót. Egy csomó mindent annak látok, amit mások nem, mondjuk olyan íratlan szabályokat, amelyeket sokan elfogadnak, de nem látom értelmét, miért ne lehetne máshogyan viselkedni, máshogyan élni, ha azzal nem ártok, vagy nem árt az illető másoknak.