Ugyanazon értelmező szótárnak van egy sokkal frappánsabb és találóbb leírása is, mindjárt írom is, mert az foglalja össze tömören a lényeget.   Amúgy is a BÚJ és BÚJIK szót ebben a formában így "üresen" nem is igazán szoktuk használni, szinte mindig kap egy helyhatározót/igekötőt, vagy olyan szót maga köré, ami jelzi a bújás irányát, vagy utal annak a helyére.   Mert  gondolom abban azért már csak egyetértünk hogy a bújás valahová (egy helyre)  fog megtörténni túlnyomórészt.  

 

És egyáltalán nem feltétlen egy BELső helyre.   Ha belső helyre történik, akkor úgy fogalmazunk például, hogy  "a szekrényBE bújik"  valaki.   A szekrény szó végén jeleztük az irányt hogy BE fog menni, na ez a nagy titka annak hogy ilyenkor már feleslegessé válik a BE igekötő a búj szó elé.  Mert a szekrény szó vége már mutatja ezt.  Azért mutatja, mert épp mellé is bújhatna a civil és olyankor semmiféle bentlévőség nincs. 

 

Na de nézzük azt a leírást, ami szerintem a jobbik :

 

ELBÚJIK:  "ELTŰNNI PRÓBÁL; olyan helyre megy, vagy olyan helyen tartózkodik, ahol mások nem látják, elrejtőzik"  ----    szerintem is pont ez a lényege.     Az alapszónak nincsen iránya és helye, az eltűnés és a rejtőzés a hangsúlyos.  De szerintem ez evidens is, hiszen elbújhatunk ODAKINT is a benti dolgok elől. 

 

Egy szót a teljes spektrumában érdemes vizsgálni, ha csak egy részletét kiragadjuk, akkor nem magyarázzuk meg jól az egészet...