"A PÖR- KŐ-LT szó is figyelemreméltó. A tűzzel forrósított KŐ, amin ételt készítenek, ősi dolog."
A KŐnek itt semmi köze a dologhoz, mert egész más elvek alapján épül föl ez a szó.
A pörköl szó gyöke a PÖR, ez vitán felül áll.
Ehhez kapcsolódik egy K hang,(ami szintén gyök, egyhangú ősgyök) ami valószínűleg a megpörzsölt hús széleinek keménységére utal: PÖRk, vagy PÖRc.
Majd egy harmadik (ős) gyök - az ÖL - is kapcsolódott hozzá, amely ma már igeképző PÖR-K-Öl.
Egy negyedik (ős)gyökkel, a múlt időt jelentő T hanggal alakult ki a szó mai formája. ÖR-K-ÖL-T.
"De egy PARázs szóból azért nehogy kivegyük a tüzet, épp az a lényege. Anélkül nem is létezhetne."
Ha nem tudod, hogy a PAR - vagy inkább PIR - tüzet jelent, akkor nem tudod a tűzzel összefüggésbe hozni. Persze, ettől még a parázs a tűzzel kapcsolatos, csak éppen nem érted, hogy mi az, ami a PIR és a TŰZ között ezt a kapcsolatot jelenti. Más szóval: a mai tudásod csak arra képes, hogy e két fogalmat azonosítja, de azt nem tudod megmagyarázni, hogy miért? Azaz nem tudod levezetni, hogy miért és hogyan alakult ki a PIR gyök, miért ezekből a hangokból áll. Nos, ezért fontos a hangok jelentése, mert az ad választ erre a kérdésre.
"A BE szó kapcsán: nem érzem hogy az "E" hang a szóban mutatószó volna."
Ez elég nagy baj, mert a magyar anyanyelvűnek ezt éreznie KELL, ha nyelvészkedésre adja fejét...
Az E hang egyértelműen mutató hang, csakúgy, mint az A. Annyi a különbség, hogy az E hang közelre, az A pedig távolra mutat.
"A világ végén is BE mehetünk bárhová."
Egy frászt! Csak akkor léphetsz BE bárhova, ha már ott vagy közvetlen közelében, konkrétan az ajtóban állsz és csak akkor tudsz BElépni.
"Mert ősi megfigyelés, hogy a hozzánk közeledő hanghatás másképpen hallható, mikor az épp már távozik ! A DOPLER elv."
Az ősembert a Doppler jelenség qrvára nem érdekelte, fogalma sem volt a jelenségről, nem is érzékelhette, mert semmi nem volt ami ezt a jelenséget produkálta volna.
"Az illeszkedés és a hangrend okán a BE sokszor BA,"
A magánhangó illeszkedés sem érdekelte őseinket, ez egy újabb kori nyelvi fejlődés eredménye. A BA eredetileg messzebb lévő "helységek"-re utalhatott, olyan helyekre, amikbe csak akkor tudott BElépni, ha már ott volt. De ezt is csak a hangok jelentésének ismeretében tudod magyarázni, enélkül fogalmad sincs mi a BA és a BE közt a különbség. A magyar anyanyelvű ugyan még érzi ezt az árnyalatnyi különbséget, de nem tudja megmagyarázni... Mert igen, a BA (ős)gyök esetében igaz az, hogy a világ másik végére is vonatkozhat, pl. elhatározom, hogy elmegyek egy kínai pagodáBA, de BElépni csak akkor tudok, ha ott van közvetlen előttem, egyetlen lépésre tőlem...
"A bentlévőséget kifejező B_N váz a lényeg."
A belső, burok, bugyog, bokor, stb. nem a B-N hangvázon van mégis bennlévőséget belsőséget fejez ki, tehát nem a B-N hangváz, hanem annak más hangvázakkal (B-l, B-r, B-gy, B-k) közös hangja, a B hordozza a közös jelentést.
"Az N hang már itt a helyragot jelenti "
Ezt még nem gondoltam át, de könnyen lehet. (-oN, -eN, -öN) - Szerintem jó meglátás.
Ugye, ha beléptünk valahova, akkor már azon a helyen vagyunk, ami beNn van.
"A DA vég meg az ide-oda összefoglalóan."
Ez nagyon hasraütésszerűnek sikeredett...
Lásd: gerenda, vajda, példa, legenda, ronda, inda, konda, monda, borda, stb...
Sok szó elején is megtalálható: dacol, dada, dagad, dajka, dalol, darab...
Abban igazad van, hogy valamiféle mozgással kapcsolatos, de nem ide-oda jelentéssel, hanem valamiféle cselekvést, vagy annak kezdetét fejezi ki.
Lásd még: Du-mál, du-ruzsol, du-g-gat, du-l-akodik... Vagy a szó végén: mor-du-l, kon-du-l, in-du-l...
