Nem vagyok hozzáértő, viszont mindkettőről évtizedes tapasztalataim vannak, talán segít.

Olasznád  előnye, hogy nem kellett neki brutál határolás(szerintem felesleges a hordó), évről évre terjedt, de csak a tő mellett. Ami fölösleg volt, pár centis kibújásakor ki lehetett szedni lazítással/ásóval, tehát kordában tartható volt. Hátránya, hogy télen leszáradtak a levelei, csúnya lett. Ha nem is fagyott el, következő évben kusza  oldalhajtásokat hozott, még csúnyább lett. Inkább évente csonkig visszavágtuk, gyorsan visszanőtte a régi formáját újból a föld alól, nyáron jól nézett ki... de télen zörgött-szemetelt, a télvégi visszavágás után meg meg pár hétig üres folt volt, míg elkezdett nőni.

Bambusz szebb, télen-nyáron. De brutálisan tarackol, pedig anno beton volt körülötte, de megtalálta a legkisebb ellenállású utat. A közelében hiába szedem ki, találtam már 5m-re kihajtottat is, ott fel lett szedve a föld, ujjnyi vastag cucc ment kb. 15centire a talajfelszíntől odáig... szörnyű volt, néha rémálmaim vannak miatta, mikor tör ki a szomszédban. De annyira légies, és egész évben szép, árnyékol-takar. Most is napi harcban vagyok magammal, maradjon, vagy menjen innen, hogy ne okozzon kárt.