A PAR-ÁZS és a  PIR-OS szavak közös FŐ jelentése a TÜZES.  Mindkét szó pontosan ugyanezt jelenti, ez kapcsolja őket össze.   P_R hangváz TŰZ.    Utána a melléknévképző toldalékolás jön, csak 2  ruhában bújva meg.    A PER-EZS is pont ugyanez.  Amiből a PERZSelés van, csak már nem perezselésnek mondjuk a voltaképpen parázsolást.    Ezek itt ugyanazok fő értelmét tekintve.  De PÖRzsölés is van.

Ja hogy más a hangalak?...  Persze hogy más, tudatosan térnek el kissé, hiszen a PONTOS hangalakok a fő értelmen felül már egy konkrét dolgot neveznek meg.  De azért jelzi hogy mind tüzes jelentésű szó szerint, de hogy tudjunk észszerűen kommunikálni egymással, egész egyszerűen muszáj egy kicsit változtatni a hangalakokon, mert azok nem csak már fő értelmet közvetítenek, hanem egy KONKRÉT dolgot jelölnek meg, amire valóságosan is gondolunk  a szavak hallatán. 

PÖRKÖL szó:   Van PER-EG, PÖR-ÖG, stb...  itt gyakorítóképző toldalékolás az--EG és az --ÖG .  A PÖRKÖL szó K-ja nem ez !   Ez nem PÖRGÖL, és PÖRÖGÖL !    Itt szándékos lehet az eltérés. Szerintem direkt került a szóba a KŐ is, mert a pörKŐ-lés valódi köveken történt meg.  PIR--TŰZ  + a KŐ  + L  igeképző, mint a SZÓ és a SZÓ-L mintájára.     A forró tüzes köveken történt ez meg egykor !  A kínaik még időszámításunk előtt leírták hogy a hunok anno hogy készítették például a PÖRKÖL-Tet, amit persze átforrósított KÖveken készítettek el.   Azt már nem pergeltég, pörgették, mint a nyársat.  Azt kövesztették.    Amúgy a KOVÁSZOS kenyér is KÖVES liszt (köveses, duplán melléknévképző !), kövek közt őrölték meg hozzá a lisztet, és ráadásul kövön is sütötték meg a kenyereket. 

Ez a "TÜZES" része, még folytatom a többivel...