Azt a 3-4 konyhakéses/konyhabicskás, időnként kikelő köpködő legyet közösségnek nevezni... hát...  Pláne hogy fel sem fogják, láthatóan nem is képesek felfogni a késvilág sokszínűséget...    :-)   :-)   :-)

Most egy bushman típusú kést mutat be a PTA -TÖKI (Törpkéskutató Intézet) Késmúzeuma. Ennek kigondolása és beszerzése kishíján az expedíció vezetőjének életébe került, de a legyeknek nem volt szerencséjük.  :-P

Ezt a nagyon praktikus késtípust nemcsak a bushmanok*, hanem barterüzlettel a szomszédos vizi- és a kövidinkák, sőt a know-how átadásával a két törpsziget Lilliput és Blefuscu lakói is használják. Sőt, emberméretben is készítik, persze nem a késösszeszerelő pancserek, hanem komoly késgyártók. Csak mint tudjuk, a méret bizony számít. Ez egy blefuscudián EDC eszköz, ami késként, nyelezve és fagerelyre tűzve dobóeszközként is használatos.
A nyélen nincs rögzítőfurat, mert többféle, gyorsan cserélhető cél-fanyél is beletehető. A képen az alapkés mellett (alatt) a tengerészbárd, a rövid bozótgerely és a teljes méretű közönséges, avagy mezei vadászgerely is látható.
 
http://keptarhely.eu/images/2023/08/28/v02/20230828v02x63ktv.jpeg

Értéke legalább 130 Sprug, hiszen állítólag egy darab .500-as ezüstötvözetből készült, ami kellően kemény és a sziget sós tengeri levegőjének ellenáll. Így az alapanyag nem lehet más, mint a dr.Gulliver által a blefuscudiánoknak ajándékozott óriási ezüstpénz. (Az aranyat a liliputianok elkobozták tőle.) A kés a felületén, csak a rend kedvéért szeléndioxid bevonatot, a fagerely álcázó festést kapott, így vadászatra is megfelelhetett. Az anyagösszetételt (Ag, Cu, nyomokban SeO2) a röntgen-fluoreszcencia analízis todományosan igazolta.

http://keptarhely.eu/images/2023/08/28/v02/20230828v02xixfmp.jpeg
 
Az alábbi festmény Blefuscu főterén, a Mennyei Tojás terén, a II.Tojásháború** emlékművéről készült. Figyeljük meg a művész finom, pontozó technikáját a késen és habverőn is.*** Az arany habverő jelképezi hogy Liliputiak tojásaiból tojáshabot vertek, a kés pedig hogy ezzel elvágták a további ellenségeskedést. A csillag a háború egyetlen áldozatát jelképezi, aki életét adta a hazájáért. Hazafelé tartva úgy berúgott, hogy a hajóról beleesett a vízbe. A többiek még részegebbek voltak, így nem tudták kimenteni.
Az emlékműről csak ez az ismeretlen művész által készített festmény maradt fenn, mert a legutóbbi rendszerváltáskor egyetlen éjszaka alatt eltűnt a térről. Rossznyelvek szerint összefüggés lehet az eltűnés, a kormányzó új hófehér palotája és a hozzávezető sárgaköves út között.

http://keptarhely.eu/images/2023/08/28/v02/20230828v02xqw3sr.jpeg
 
A további ellenségeskedésnek a szigetek bölcs prófétája, Lustrog tanítása vetett véget, azaz ahogy mondotta vala: "A keménytojást azon a végén kell feltörni, ami kényelmesebb." ****

Ma is megfontolandó bölcs tanács!

A kés elképesztő eszmei érteke miatt csak óvatos tesztekre került sor. A tesztelést egy szakszerűen előkészített, autentikus mélytengeri paprikás makarónival***** végezték. Láthatóan tökéletes szusikarikákat lehetett vele vágni és a majdnemborotvaélen sem rontott semmit a művelet.

http://keptarhely.eu/images/2023/08/28/v02/20230828v02xgwgct.jpeg
 
Ezután 30 ezrelékes brakkvízben, baracklében, szilvalében majd fehérboros fröccsben vizsgálták a kés viselkedését, de semmi elváltozást sem tapasztaltak. A kutatók ennek fotografikus bizonyításától eltekintettek, hiszen mindenki láthatott már kést átlátszó folyadékban.

http://keptarhely.eu/images/2023/08/28/v02/20230828v02xcvqg7.jpeg
 
A méretek: pengehossz 16 mm, vastagság 0,45 mm, a nyél 11mm. A nagygerely hossza 66,6 mm.



* bushmanok: az ősidőkben, ismeretlen okból elkóborolt, majd ezt szomorúan megbánó,
aprótermetűeket tömörítő magyar törzsrész, magyarul a "bús manók".
** Az I.Nagy Tojásháború a brit imperialisták közbelépésére döntetlenül végződött. A
II.Tojásháborúban viszont Blefuscu fényes győzelmet aratott. Azóta a sziget lobogója sárga-fehér és a címerükben habverő és kés látható.
*** A Blefuscu Habtörpéneti Intézet szíves engedélyével.
**** Egy Swift Jonatán nevű történész kutatásai szerint.
***** A mélytengeri paprikás makaróni a félsós brakkvízben él, így a főzővizébe nem kell sót tenni. Az igazi ínyencek viszont nyersen, szusiként fogyasztják.
Csak szakemberek foghatják ki, mert fogáskor felpaprikázza magát és ha a makmester****** nem vágja le hirtelen és szakszerűen a fejét, akkor nagyon mérges lesz. Egyébként a farokvége a legszakszerűbb fejelés esetén is tartalmaz egy kis méregzöld részt. Ez sem vész kárba, mert
megpárolva kutyatápokhoz adják, hogy a házőrzők még mérgesebbek legyenek. Állítólag egyes
környezetvédők is használják önkábításra.
****** makmester: a mélytengeri paprikás makaróni fejelésére és farkalására évek alatt kiképzett, államvizsgázott szakács.