Sajnálom, hogy ennyi ideje nem volt hozzászólás, pedig kimeríthetetlen téma ez. Ma próbáltam meg először, de nem sikerült és úgy érzem, hogy mégegyszer nem próbálom meg. Átvágtam az erem, de aztán gyorsan bekötöttem, meg próbaltam mindent, mert annyira megijedtem. Csak azért akartam öngyilkos lenni, mert ma olyan sokként jöttem rá arra, hogy nincs semmi szüksége senkinek, arra, hogy éljek. MIndenki csak ordibál, és akivel pedig tényleg van értelme élni, azzal pedig nem lehetek együtt, de ez nem elég, még a barátaimtól is eltiltottak, és a szüleim még azt sem vették észre, hogy ezzel a tiltással pont hazudásra kényszerítenek és most sem vették észre, hogy elvágtam az ereim, mert az orrom vérzett, azt mondtam. Nem merek az emberek elé kerülni, mert mindenki szánalommal, vagy gyűlölettel fog rámnézni, mert szegény elvágta az ereit. Egyebként szerintem nem tartozik már senki a gyerekek közé, aki simán megmeri tenni ezt önszántából, és annyi mindent átélt, hogy saját magát képes megölni.