Alberd Yollaka: A keleti egzisztencialista filozófia, a magyar Arvisura és Cecil M. Joepardy bölcseletének összefüggései

Apránként jutottam a nyomára eléggé megdöbbentő összefüggéseknek. Ezeknél is meglepőbb az volt, hogy felfedezéseimmel egyre inkább a realitás és a fikció, a valós és a képzetes világ határára sodródtam.

De hát lássuk be: a filozófia, sőt a tudomány egésze maga is a képzetek, elvont fogalmak roppan rendszere, és bármennyire is nyilvánvaló az elméletek és tézisek valóságra-vonatkoztatottsága, ámde maguk az axiómák, törvények, képletek, megállapítások stb. nem részei a valóságnak, csupán az emberi elme szüleményei. Tengereinkben egyetlen tantétel sem úszik, mezeinken nem teremnek grammatikai szabályok és egyetlen Kepler-törvény sem kering a Nap körül. Hiába nyilvánvaló a 2×2=4 igazsága, ez a képlet nem a valóság része, hanem egy tudattartam. Vagyis képzet, fikció. 

És ha ez igaz triviális dolgokra, mégúgy igazabb a sokkal elvontabbakra. Mi több: kutatásainkban elérkezhetünk arra a határra, amikor már azok a valóságelemek is virtualizálódnak, amelyekre az elméletek és megállapítások vonatkoznak. Ezen is túllépve: előfordulhat, hogy miközben Einstein relativitáselméletében alámerülünk, maga Einstein is relativizálódik, valós emberi alakjára rálényegül egy képzetes szubsztancia. És ha ez megtörténhet, miért ne következhetne be fordítva is: egy képzetes entitás beszüremkedik a valóságba. Így esett meg, hogy számomra megképződött egy kitaláltnak vélt keleti filozófus reális alakja. Ezért utaztam Madagaszkárra. TOVÁBB: Yollaka és az Arvisura