A  Téli Piros Pogácsához sok szép régi élmény fűz.

Gyerekkoromban a kertünkben volt egy ilyen fa.

Nem volt igazi pincénk, csak alsóhelységünk meg kazánházunk.

Az alsóhelységben megfagyott, a kazánházban pedig össze-aszalódott  tél közepére (a többi) alma.

De a Piros Pogácsa a vastag viaszos héja miatt kevesebbet párologtat, az nem ráncosodott meg. Nagyon sokáig tárolható, nálunk még tél végén , tavasz felé is volt.

Mint a másik topikon is írtam, édesanyám minden hétvégén sütött sütit, ez leggyakrabban almássüti volt. (Mert ahhoz nem kellett csak egy kis liszt, cukor, alma.)

Az alma levét pedig mindig én kaptam meg, mert akkor még én vpltam a legkissebb és leggyengébb a családban, hogy erősödjek. Fahéjas édes finomság, nagyon szerettem.

És a sütit is.