"Állítólag a baranta szó a dunántúli tájnyelvben megvan. Egyik helyen ezt olvashatjuk:,,A Baranta szó elsősorban az ország olyan nyugati és déli peremvidékein maradt fenn, ahol a lakosság összetétele a kezdetektől fogva magyar volt (Somogy, Ormánság, Göcsej, Őrség):' Az idézett mondat azt sugallja, hogy a vizsgált szó a honfoglalás idején már része volt a magyar szókincsnek, s azóta fennmaradt magyar ajkakon, de országosan nem terjedt el, s hogy hogy nem, írott források sem rögzítették. Magam utánanéztem jónéhány tájszótárban, szótörténeti tárban, értelmező szótárban, nagylexikonban stb., de nem találtam meg. Nem foglalkoztak vele a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr és a Nyelvtudományi Közlemények megelőző ötven évfolyamában sem. Persze mindettől függetlenül ismerhetik a szót a Dunántúlon . .

Biztosan megvan azonban az oroszban: baranta ,,önhatalmú zálogolás" 2 jelentésben, s ha sejtjük a török eredetet, nézzük meg Lipovánál. Ott azt találjuk, Vasmerra való hivatkozással, hogy szavunk csagatáj eredetű és régen a kaukázusi és a közép-ázsiai népek ,,állatok elhajtása" értelemben használták. 3 A Nagy Szovjet Enciklopédia pontosan meghatározza a baranta fogalmát. Eszerint: állatok vagy más ingóság elvétele a tulajdonos által okozott sérelem vagy kár rendezésének kikényszerítése céljából. Ezzel az eljárással főleg a cári Oroszország peremvidékein élő nomád népek éltek. Az 1926-os orosz és özbeg büntető törvénykönyv az ilyen eseteket a helyi szokásjog továbbélésének tekintette. 4

Innen már csakugyan török vonalon kell továbblépnünk. A csagatáj, kumuk baranta - szárt özbeg baramta ,,rablótámadás" 5 alakváltozatokkal szemben többnyire a kazak, karakalpak, nogaj, kirgiz, tatár, baskír bartmta alakot találunk. Az ismert szótári jelentésekben is megfigyelhető egy bizonyos kettősség. A kazak és a tatár szótárak inkább egyszerű rablóhadjáratról, zsákmányszerzésről beszélnek, hangsúlyozva, hogy ez a tevékenység egy másik (szomszédos) törzs vagy nemzetség ellen irányul. A baskír, kumuk és kirgiz jelentésekben még szerepel a sérelem megtorlása, vagy az elszenvedett kár megtérítése. Ezzel szemben a mai özbeg barimta jelentése már csak ,,zálog, biztosíték, letét". 6 Szavunk etimológiáját nem ismerem és arról sincs tudomásom, hogy valaki foglalkozott volna vele. Ez alkalommal

[...]

Most térjünk vissza Vámbéry adataihoz. A török faj e. rnúvében9 több helyen találtam rá a baranta szóra. Az új kiadás 209. és 212. oldalán, a Játékok és mulatságok e. fejezetben ,,ellenségeskedés" értelemben használja. A kazak fejezetben az igazságszolgáltatás taglalásánál említi a barantákat (333. o.) a nomádokat érő,,legártalmasabb csapások"között. Többek között ezt írja: ,, ... a népnek mindenesetre ősi szokásaihoz tartoznak, mert pörösködés, becsületbeli dolog vagy vérbosszú esetén az ököljog egy nemét képviselik, de lényegüknél fogva a kalandhajhászat kifolyásának tekinthetők". Ugyanitt meg is magyarázza a baron ta szót: ,, ... helyesebben: barumta, a barum, barom szóból, jelentése tehát: barmot rabolni". Nyilvánvaló, hogy ez esetben Vámbéry is a -to igeképzőre gondolt. A kötet 436. oldalán újra említi a barantákat, amikor rámutat a kazak és a türkmen rablóportyák különbözőségére. A türkmenek ezt a tevékenységet (szokást) a/amannak, nem pedig barimta-nak nevezik.10" (11-13)