kímél

kímél [1476 k.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -l igeképzővel ellátott alakja. A szótő ismeretlen eredetű. A kímél eredeti jelentése ’tartózkodik, vonakodik valamitől, sajnál valamit megtenni ’ volt [1495 e.].

török. kıyamamak (ang. spare)

azeri. qıymamaq (ang.have pity on, grudge, spare, give to unwillingly)

(a -mak a törökben a magyar meg- megfelelője)