Érdekes írás.

Az acélipari (fél)késztermékek szállítási módozatai, a különféle szerkezetű és formájú fémtermékek, valamint fémhulladékok Pittsburgh környékén a mai napig mindennapos látványosságok az acélipar maradéka jóvoltából. Főleg a Class III Union Railroad (URR) hálózatán, ami lényegében a US Steel házivasútja a környéken, elsősorban a Braddock (Edgar Thomson Steel Works) - West Mifflin - Clairton (kokszolómű) - West Brownsville háromszögben. Ilyeneken szállítják helyből többek között például a különleges kőzetrepesztéses csöveket is az olajkitermelő helyekre, valamint a hatalmas fúrófejeket; de a fő árukat természetesen már itt is az acéltekercsek és öntvények jelentik.

De persze nagy méretű hídelemeket is indítottak útnak korábban innen, magában a városban és környékén is nagyjából több tucat ilyen impozáns építmény található, amik javarészt a helyi vasutaknak épültek, és jelentős részük már nem is üzemel eredeti funkciójában, főleg a Monongahela folyót átívelők esetében.

Például a McKeesporti egykori URR-összekötőhíd: https://maps.app.goo.gl/7FD9fkgwQ9Y8aSQH8

Vagy a Carrie Furnace Hot Metal Bridge, amin a vágányok ugyan még mindig megvannak részlegesen, de jó ideje már mindkét oldalon a semmibe vezetnek: https://maps.app.goo.gl/kryaaR6yb2JNdQBfA

De a leghíresebb persze az egykori Wabash Bridge volt a belvárosban, a régi Pittsburgh & West Virginia Railway tulajdonában, amit már a '40-es évek második felében lebontottak, ám hatalmas pillérei azóta is ott meredeznek a semmibe mindkét oldalon: https://maps.app.goo.gl/sEcxk3iVrKxmVUCX8 érdekesség, hogy a híd után a hegyoldal gyomrában folytatódó egykori vasúti alagutat fél évszázad után kvázi (újra)hasznosították, és közúti hidat csináltak belőle a 2000-es évekre: https://www.brooklineconnection.com/history/Facts/WabashTunnel.html