Les misérables / Nyomorultak (1958)

Lesz miserablás? Hahaha... Épp ideért a gyerMek, hogy ez a kötezelő olvasmánya, halad szépen, dehát azért ez egy súly olvasmány, inkább gyorsan meg is néztem vele. (gyorsan = majdnem 4 óra (négy, bszb! NÉÉÉGY, Ernőke!!!)) Pláne, mert nekem igen nagy kedvencem a téma és nem is értem, de ezt a verziót (ezt a zsangabenest) még nem is láttam, ejnye.
Az 1978-ast láttam csak, ami egy jó nagy meghamisítása az eredeti sztorinak, de nekem annak ellenére is az egyik legmeghatározóbb gyerekkori filmélményem, amikor egyszer régen nyáron leadta a tévé, meg hát az Anthony Perkins abban egy micsoda (micsoda?) áLat már!!!
Na de erről is, klasszik sztori, szerintem óriásjó, nagyon szeretem, nyilván alap, ismerni kell. Az 1958-as adaptáció pedig a hírek szerint a leginkább hű az eredeti műhöz, és tényleg. A képi világ elsőre lenyűgözi az embert, mert olyan, mintha valami mozgó festmények formájában elevenednének meg a könyv lapjai. De egy idő után fura már ezt nézni, olyan statikus, de a színészi játék is, hogy egy monstre diavetítés benyomását kelti :D 
Nyilván, a zseniális sztori így is viszi, és így kb nuku üresjárat, meg hát csak-csak egy megkérdőjelezhetetlen klasszikus, aminek minden egyes üzenete a mai napig érvényben van és mélyen megérinti az embert.

8 / 10