"de pl. a Rambóval ellentétben nem hihető (azt szerintem könnyebb komolyan venni, és igazából azt tartom a műfaj megteremtőjének)."

Szerintem teljesen jogosan, bár a hihetőség a David Morell féle sztorinál ki is fújt.

Anno még emlékszem, hogy a másodiknál például már meg lettek pendítve olyanok, hogy "azér' a szakadékba zuhanós jelenetnél már illett volna "egy kicsit" meghalnia", de persze túlélte egy jókora vágással az oldalán... amit aztán helyben, s.k. össze is varrt magának. :)

Ezt persze manapság úgy "oldják meg", hogy a szereplőn egy karcolás se esik, mert pl. belecsapják a fejét egy IPE-gerendába, vagy netán egy tűzoltópalackkal ütik le.... (Épp most néztem meg a Méhészt: effélékkel van tele.)

Az egyetlen film talán, amelyik legalább látszatra törekedett az élethűségre, az a Die Hard-széria volt (Mc.Clane trikójára szerintem mindenki emlékszik, és a mezítlábas-üvegszilánkos jelenet is legalább ennyire felejthetetlen).

Nomeg még talán legutóbb a Senki.

(A John Wicket nem hoznám ide, mert ott zúzódás ide - nyúzódás oda, kábé félpercenként halna bele abba, amit kap. Teljesen abszurd az egész.)