Gaia - Valahogy erről a dél-afrikai filmről nem nagyon lehetett olvasni, mintha el sem készült volna, pedig simán elmehetne a Last of us előzmény filmjének. Furcsa zsánermontázs ez, egyfajta öko-revenge-horror-mindtrip vagy mi a fene lehetne, ha definiálni kellene, amiben az emberiség egy kis ízelítőt kap abból az életből, amiben ő a veszélyeztetett faj. Némileg Annihilation utóérzést kelt, nem hiába.

Néhány, a nemzeti parkban tevékenykedő őr, jószándékú környezetvédelmi célokkal, a dzsungelben található tavak vizét és környezetét vizsgálja. És ezzel kezdődnek a bajok. A filmet gyönyörűen fényképezték, remek atmoszférával támogatva, viszont nagyon-nagyon lassan tálalva, mintha egy Michelin csillagos étteremben ennénk csillagászati összegért három kanálnyi ételt és azt azért szolgálják fel másfél órán keresztül, hogy többnek tűnjön. Ez az egyetlen hibája a filmnek, lehetne feszesebb ez a másfél óra és akkor minden helyén lenne. Viszont van az a tudatállapot, amelyben épp ezt lehet élvezni benne igazán.

Az, hogy mi a valóság és mi nem, az egy ponton már nem olyan egyértelmű, mindenestre érdekes aspektustusokat teremt a néző számára az álomszerű szakaszokban. Gyönyörű, buja, kreatív és felkavaró. Sajnálatos módon a trippezős utazást néhány túlságosan direkt váltás bezavarja, ami a filmet a kicsit szokványosabb ökohorror irányába tereli.

Ez a film egy érdekes és stílusos reflektálás azokra az infekciókra, és minden olyan természetből eredő dologra, amit nem igazán tudunk ellenőrizni. Erőteljesebb lehetett volna, ha kicsit kevesebb zsánert próbál felölelni, letisztultabbá tenni azt, hogy mi a célja is valójában ennek a filmnek. Mégsem éreztem feleslegesnek ezt a másfél órát, érdemes rápillantani.