Dune 2:

Denis Villeneuve és Hans Zimmer nagyon sok ilyen grandiózus filmeket alkossanak még! Akinek az első tetszett, annak ez is fog és nagyon célszerű moziban nézni, mert lenyűgöző a képi világ és elsöprő erejű az akusztika.
Viszont igencsak elvárja a mű ismeretét. Számos új karakter vezetődik be, a kocák számára csak úgy, a semmiből. Nem könnyű megérteni, hogy melyik, hogy került ide, melyik hatalmi ághoz, milyen politikai érdekek mentén és miért is konvergálnak. Aki fejből vágja a Dune mitológiát, azoknak persze, könnyebb, de szerintem ezt azért nem így kellett volna. Az is bosszantó, hogy helyenként egyáltalán nem érzékeltetik az idő múlását. Egyes vágások között hónapok is eltelnek és csak a szövegkörnyezetből derül ki a néző számára az, hogy a 4 mondattal korábbi párbeszéd fél évvel korábban volt utoljára aktuális.Vagy csak nincs jól vágva, esetleg a forgatókönyvből vesztek el oldalak… Annál is inkább, mert konkrétan 2 helyen mintha komplett jelenetek is hiányoznának! (vagy én egy hiányos kópiát láttam) :D Percekig vezetnek fel bizonyos eseményeket, nyilvánvalónak tűnik, hogy téttel bír majd a dolog és meg fogják neked mutatni a jeleneteket, de aztán ez elmarad! De akkor miért húzták az időt azzal, hogy felvezessék neked? Felfoghatatlan, hogy egy ilyen hiperambíciózus szuperprodukciót nem néznek meg 4756-en a mozibakerülés előtt, hogy szóljanak, hogy „hééé, srácok, ez így nagyon darabos és nem követhető és itt és itt még le is kéne forgatni ezt-azt…”

Technikai hibák ezek, és fejben azért összeállítja magának az ember a sztorit (meg kiwikizi otthon magának), de azért ott vannak. Összességében ugyanolyan orbitális és tekintélyt parancsoló a színvonal most is, mint az előző résznél, minden tekintetben, de ilyen fésületlenül nem tudom jobbnak mondani annál.

7,5 / 10