Lutra
2024.03.03
|
|
0 0
98256
|
Justus Pál
Végrendelet
Most jól figyelj rám. Elmondom, mi történt. Szomorú szavaimban ne keress zengő kürtöt, fekete örvényt. Csöndes szóval üzenem csak: szeress, mert semmi nincs. Fájtam a szélben, foszlányokká szakadt, hogy éltem, s foszlányokból aranyba szőttem az énekemet.
Jól tudom: nem zúgnak az erdők előttem, s alig ér hozzám fényüzenet. De tudom, sokan jönnek még utánam, s hogy ők egy kicsit jobban lássanak, ahol nekem botlott a lábam, s ahol olyan nagyon rám szakadt, hogy olyan nagyon egyedül maradtam, hadd mondjam el hát neked, ami történt.
Semmi sem történt. Hullámzik alattam a föld. A százszor összetört fényt hiába őriztem ez éveken, mert velem együtt nézd, kialszik, s a vaksötétben fény nekem nem kell már. Vesztett harctól harcig nem tévedhetek már el én ezen az úton.
Nincs tovább. Tudom. De légy tanú majd mégis rá, hogy voltam, s láttad hogy vergődtem és kiabáltam, s ha a lyukacsos földbe szertefolytam, bizonyítsd hogy bár semmit sem találtam, és életemből nem maradt meg semmi, mégsem rémültem én el a halálban és érdemes volt égve átsietni e reménytelen földön. Láttak engem, s én láttalak téged. Keress majd össze versből abból, mit üzentem, ha nem leszek majd, tégy akkor is lennem. Csöndes szóval üzenem csak: szeress. |
|